Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)
A csehszlovák-magyar lakosságcsere történetéhez - Így látta a rimaszombati körzeti megbízott a csehszlovák - magyar lakosságcsere-egyezményt (Boross Zoltán tanulmányát közli Kugler József)
A kitelepülési jegyzék birtokában a két fél: a Magyar Meghatalmazotti Hivatal, vagy ennek megbízása alapján a körzeti megbízott tárgyalásokat folytatott az Osidlovaci Uraddal az ún. "rezsim" érdekében, ami annyit jelentett, hogy a települési jegyzékből közös akarattal egyes személyeket töröltek, és azok kerültek be a névjegyzékbe, akik kifejezték áttelepülési szándékukat, jóllehet az áttelepülési jegyzékben vagy a "fehér levelesek" között nem szerepeltek. Ezek hosszadalmas és indulatokkal teli tárgyalások voltak. 30 Általában azonban mindig sikerült egy olyan bázist teremteni, ami mindkét fél érdekeit kielégítette. Ha a végleges áttelepülési jegyzék parafálva lelt mindkét fél részéről, akkor vette kezdetét a kitelepülés technikai lebonyolítása. A kijelölt időpontban megjelentek az áttelepítésre kijelölt családi egységeknél a magyarországi teherautók rakodókkal, és megkezdődött a vagonokba való berakodás, mindkét fél kiküldöttjének szállítási vezetőjének - irányítása alatt. 31 A kitelepülésre kijelölt magyarok bizony sokszor nem tudták, hova indulnak. Voltak esetek, mikor csak a magyar határállomáson kapta meg a szállítási vezető a kirakodási célpontot. Voltak viszont esetek, s talán ez a több, mikor előre tudtuk, hogy a szlovák partner honnan települ át, mit hagy maga után, s így a magyarországi áttelepülésre kijelöltnek módjában volt előre felkeresni a települése helyét. Persze akadtak itt is sorstragédiák és összekülönbözések, különösen sváb falvak esetében, ahol a házakban együtt laktak a kitelepített sváb itthon maradt családtagjai és az áttelepített magyarok. 32 Az áttelepülés tehát a "fejet-fejért" elv alapján történt, de a gazdasági paritás mellőzve volt. A magyarok jelentős mezőgazdasági ingatlanokat és szép beltelkeket, házakat hagyak maguk után, s ezért sokszor nem kaptak megfelelő értéket új letelepedési helyükön, Magyarországon. 33 A névjegyzékekben nem szereplő, de főleg családi okok miatt önként áttelepülőkről az 1948. október 2-án meghozott 57. sz. véghatározat rendelkezett. Egy~ e gy szerelvényen (50-70 vagon) 20 - 25 felvidéki magyar család érkezett ingóságaikkal együtt. (UMKL-MÁK 15-d/99.) A német őslakosság és a felvidéki magyarok viszonyáról Albert Gábor Emelt fővel c. szociográfiája is foglalkozik. (Bp. 1983.) Az 5300/1947. ME számú rendelet 15 kh-ban maximálta a felvidéki gazdáknak juttatható földbirtokot.
