Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Supka Magdolna: 25 éve halt meg Kohán György

25 éve halt meg Kohán György Kohán György immár negyedszázada nincsen közöttünk... Személyének s eleven szellemének hiánya, és a huszonöt év előtti döbbenet, mit halálhíre keltett, mostanra borongó emlékezéssé szelídült bennünk, akik ismertük, hiszen közöttünk vannak ránkhagyott művei. Messzetekintőbb és vigaszosabb ennél is az a tudat, hogy alkotásai túlélnek bennünket, halandókat közkinccsé válnak, jövendő nemzedékek gondjára, értésére bízva. Csakhogy értékük tudatosításáért most még mi is felelősek vagyunk azáltal, hogy az elmúlt korszak uniformizált, nívótlan stílustévelygésének tanúiként, mi még viszonyítani tudjuk életművének kiemelkedő jelentőségét és eredetiségét a tematikus kortársművészet "valóságábrázolásához", amelyet a belédiktált valótlanság tett hamissá és művészietlenné. Kohán György piktúrájának megkülönböztető tartalmi sajátossága - az imént jelzett politikummal szemben -, hogy azt minden ízében a történelem járja át. Ugyanis Kohán szellemi és etikai tartása is ugyanabból a nagytávlatú históriai felelősségérzetből meríti erejét és szuggesztióját, amelyből esztétikai szemlélete, ars poeticájának alapvető karaktere sarjad, - az alábbiak tanúsága szerint: "Úgy gondolom, alkotó művész nincs, nem lehet, sem régen, sem ma, aki önkéntelenül ne venné nyakába korának összes létező problémáját, mintegy belső felelősségtudatból. ... Van Gogh egyetlen képéből az egyetemes művészettörténet konklúziója csendül ki, tulajdon idegrendszerének és korának vívódásain keresztül." Ez a három évtized előtti gondolatmenet - a művész egyik nékem írott leveléből idézve - jól érzékelteti a koháni szemlélet tér- és időbeli tágasságát, azt, ahogyan a saját korának problémáihoz is a holland festőlángelme százharminc év előtti, őrlődve-teremtő gondját hívja - közvetlen gondolattársítással - példaképül. Ez azt jelenti, hogy művészeti korszerűség alatt nem pusztán az időszerűt, az éppen aktuálisat érti, hanem az időtállóan magasrendűt, azt, amitől nem válhat elavulttá - a változó irányzatok szemszögéből sem - az a valami, ami bennünket emberségünk mélyéről érint, ami megrendít, - ami a remekművek mágiája. Többnyire fél évszázad is eltelik a képek keletkezése után, míg ennek az időtlen érvényességnek bizonyos jegyei beérnek, mivel ezek csak lassan bontakoznak ki a művek expressziójából. Azt azonban - Kohán esetében is