Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Supka Magdolna: 25 éve halt meg Kohán György

- már most, az ezredforduló előtt néhány esztendővel is határozottan sugallják művei, hogy innen visszatekintve számot kell vetnünk esztétikai és tartalmi üzenetük jelentőségével. Kohán György ugyanis egy háborúkkal terhes történelmi korszak vajúdásának el-eltorzuló vonásai mögül hívta elő azt a szenvedésektől megtisztult emberarcot, amelynek nyugalma és ereje ott szunnyadt népünk megronthatatlan, elnyomhatatlan természete mélyén, az alatt a két megpróbáló évtized alatt is, amelynek a művész maga is viselőse és krónikása volt, 1966-ban bekövetkezett haláláig. Alighanem kevés életmű léphet majd a Kohánéhoz hasonló fajsúlyú poggyásszal a jövő évezred értékvizsgálói elé, mert bár e mester halála óta fokozatosan felnyíltak a művészet haladását gátló sorompók, szabad utat engedve az Európához felzárkózni kívánó avantgárdé törekvéseknek, ezek bárminemű újításai nem érintik a koháni stílus modernségét, mivel ő a legköznapibb, olykor banális témákat és motívumokat is a költészet síkjára emeli, s ezzel a formanyelvét is eleve kivonja az egymást váltó irányzatok mércéje alól. Élénken idéződik emlékezetembe ennek kapcsán egy jelenet Kohán György 1965. évi - első, egyben utolsó gyűjteményes - kiállításáról, amelyik . még életében nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában. Itt, az "alföldiként" ismert olajfestmény-stílusától eltérően, tizenegy teremben kizárólag a viasztempera technikájú képei voltak láthatók, s ezeken a Cézanne-i kubizmustól, annak stiláris utódjain át, jutott el Kohán a tér és a síkidomok analízisében a formabontás s az absztraháló sommázás végső fázisáig. Ezt az eladdig ismeretlen koháni utat látva, kérdezte a mestertől egyik elámult ifjabb kollegája: - És most? Most hogyan tovább?! - Természetesen a tartalom irányába! - felelte Kohán. Az egy év múlva drámai hirtelenséggel megszakadt élet mögött ekkor már befejezett életmű állott, amelynek azonban e kiállításig csak egészen kis hányadát ismerte a közönség és a szakma. így aztán éppen ez a rangjarejtő, nyugatiasnak tetsző, "modern" Kohán kerülte el az ötvenes évektől virgácsként működő, pártos műkritika ítélkezéseit. Ezek végülis csak jóval a halála után mertek belemarni, amikor hosszú ideig még balgaságaik posztumusz megválaszolására sem volt mód. Művészetének objektív megítélését az utókor számára az a magában álló alkotói lelt biztosítja, hogy Kohán György az életművének múzeumi