Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

A Körös-vidék szülöttei, országos és helyi jelentőségű kiválóságai. Jubileumi gondolatok - Szétváló utak

Szétváló utak (Kner-levelek Gyomáról és Chicagóból) 1990-ben, Kner Imre születésének századik évfordulóján, tovább gazdagodott a már eddig is tekintélyes Kner-irodalom: Haiman György szerkesztésében centenáriumi emlékkötet jelent meg, a Magyar Grafika különszámot szentelt a hazai tipográfia megújítójának, s több folyóirat közölt Kner Imre munkásságát elemző tanulmányokat. A Kner-hagyatékot őrző Békés Megyei Levéltár jelen honismereti kiadványa is hozzá kíván járulni az évfordulós emlékezéshez. Egy olyan, eddig publikálatlan forrásegyüttest választottunk ki közlésre, amely a család történetének - s Kner Imre családon belüli szerepének - kevéssé ismert részleteit tárja az olvasó elé. A Kner-família második nyomdász-könyves generációjából Kner Imre a legismertebb, az ő neve, könyvművészi teljesítménye bizonyos mértékig árnyékba borította testvéreinek ugyancsak kiemelkedő munkásságát. A családi tradícióknak megfelelően a legifjabb Kner-fivér, az 1899. február 9-én született Albert is a nyomdász mesterséget választotta. Csak kilenc évvel volt fiatalabb bátyjánál, ám a körülményekből adódóan ez a kilenc esztendő megduplázódott. Kner Imre, édesapja fenyegető szembetegsége miatt, már tizenhárom évesen beállt a műhelybe, s négy év múlva a nyomda műszaki és művészeti vezetője lett. Öccse sorsa éppen ellenkező irányba fordult, nála kitolódott a munkába lépés ideje, ugyanis középiskolai tanulmányainak befejezése után be kellett vonulnia és a világháború végéig a harctéren maradt. 1919-ben, amikor megkezdhette nyomdászati tanulmányait, bátyja már a szakma ismert és elismert személyiségei közé tartozott. A legfiatalabb testvér taníttatását Imre vette kézbe. Ő alakította ki a képzés egész koncepcióját, s ő maga ügyelt a gyakorlati és elméleti felkészülés részleteire is. Először a gyomai nyomdába lépett be Kner Albert, s ott könyvkötészi és nyomdászi -szedő- képzettséget szerzett. Majd, hogy a gyakorlati tudás mellé a megfelelő elméleti ismereteket is elsajátítsa, a család - Imre határozott kezdeményezésére - egy évre Bécsbe küldte, ahol a Graphische Lehr- und Versuchsanstalt hallgatója lett. 1923-ban ismét külföldre indult,