Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Honismereti, helytörténeti írások - A kétegyházi Almásy kastély

A kétegyházi Almásy kastély A volt főúri rezidencia és a hozzá tartozó, mára 15,7 hektárra zsugorodott kastélypark a községből Elek felé vezető műút bal oldalán található. Bejelentés után megtekinthető. Kétegyháza bel- és külterülete a XVII. - XVIII. sz. fordulójától először - újabb, átmeneti koronái birtoklások mellett majd gazdag családok - főispánok, grófok - birtokában volt egészen 1944 őszéig. Löwinger Jakab János, aki az 1700-as évek elején Békés megye főispánja volt, a kincstártól vette meg Kétegyházát, melyet ekkor még pusztaságként emleget a krónikás. Később bérlőknek adta ki a területet. Halála után, mivel örököse nem volt, a birtok a kincstárra szállt. 1741. december 5től az új tulajdonos: gróf Andrásy Zsigmond (a birtok megvételekor csongrádi alispán, majd aradi főispánhelyettes). Jobbágyaival nagyon kegyetlenül bánó, de igen gazdag földesúr hírében állott. Megvette Gyula-Várit /1742/, majd - a ma Romániához tartozó - Siklót /1746/. A király ettől kezdve engedélyezte a főúri családnak a "siklói" előnév használatát. Andrásy Zsigmond alatt lett Kétegyháza uradalmi központ. Az uradalomhoz tartozott Vári és Kétegyháza területe. Az utóbbi község határa 7300 holdat tett ki, népessége pedig 1827-ben 3200, 1949-ben 5100 volt. Andrásy gazdagságát az is bizonyítja, hogy nagy horderejű építkezésekbe kezdett. 1742-ben Kétegyházán, 1747-ben pedig Siklón emeletes kastélyt, 1749-ben Kétegyházán a megye egyik legkorábbi katolikus templomát építette meg. 1753. július 15-én, 56 éves korában halt meg. Az özvegy mementóként egy márványtáblát készíttetett, melyet az oltár mögé, a falra erősítettek. E márványtábla latin szövegének magyar fordítása: Siklói Andrásy Zsigmond királyi tanácsosnak, e hajdan két helység földesurának, akinek személyében a sokoldalú tehetség bősége versengett az életvitel és a jellem feddhetetlenségével, azért, mert 18 éven át mint Csongrád vármegye alispánja, majd mint Arad vármegye főispáni helytartója, vállalt tisztségeiben hozzáértéssel, hűséggel, éleslátással és buzgalommal állott e megye élén. Ezt az emléket bánatos hitvese, Kun Zsuzsanna álíttatta férjének, aki ebben a templomban nyugszik, amelyet