Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

A Körös-vidék szülöttei, országos és helyi jelentőségű kiválóságai. Jubileumi gondolatok - Blanár László, "a nép orvosa" (1890-1952)

derekán, A földkérdés alakulása Békés megyében a XIX. sz. 2. felében. Színvonalas, gazdag forrásbázist kiaknázó munkái nem mentesek a korszak hivatalos elvárásait és szellemét híven tükröző, kötelező formáimarxista megközelítéstől. Összefoglaló nagy műve a már említett kandidátusi disszertáció, amelyet hirtelen bekövetkezett halála miatt nem tudott megvédeni. Wellmann Imre, a XVIII. sz-i agrártörténet tekintélyes kutatója így vélekedett az értekezésről: "... számos vonatkozásban, így a felhasznált sokrétű forrásanyag gondos felsorakoztatásában, a helytörténész-elődök munkásságának körültekintő mérlegelésében, a Körös-menti táj török utáni képének rendkívül érzékletes rekonstruálásában, a paraszti társadalom rétegeinek helységenként való elemzésében joggal állítható példaként helytörténeti kutatóink elé." Sajnos a bevezetőben említett okok miatt helytörténeti kutatóink nem tudnak hasznos tapasztalatokat meríteni az ajánlott műből. Hanzó elméleti-kutatótevékenységének másik fontos területe a nagy pedagógus elődök munkásságának értékelése volt. Saját pedagógiai koncepciórendszerének tartó pilléreivé váltak a Tessedik Sámuel, Vajda Péter és mások életéből merített hasznos tapasztalatok. Első Tessedik-tanulmánya még 1943-ban, a Nevelésügyi Szemlében jelent meg. Néhány évvel később hozzálátott a nagy népnevelő neveléstudományi koncepciójának feltárásához. Kiadta Tessedik tanítási terveit, tankönyvtervezetét, a királyi nevelésügyi bizottság elé terjesztett nyilatkozatait. Sajnos nem kapott időt az élettől arra, hogy a számtalan publikáció összefoglaló monográfiává álljon össze. Vajda Péter élete és tevékenysége hasonlóképpen kedvelt kutatási területe volt. Az 1958-ban megjelent Vajda-monográfiában teljes képet szándékozott rajzolni a reformkor jelentős alakjáról. A színvonalas tanulmány mellett válogatást közölt Vajda írásaiból. Peres Sándornak, a XIX-XX. sz. fordulóján tevékenykedő óvodapedagógusnak egy 1963-ban megjelent tanulmányban állított tanulságos emléket. Nagy oktató-elődeink tapasztalataiból merített ismereteit Hanzó minden bizonnyal gazdagon kamatoztatta tanári pályafutása során, hasonlóképpen a helytörténeti kutatások gazdag tapasztalatait is. Az utóbbiakat kisebb-nagyobb módszertani publikációkban tanár-kollégáinak adta tovább. Hanzó a helytörténetírás módszertani megújításának is hivatott és elkötelezett harcosa volt. Véleménye szerint a történetírás csak új kútfőre