Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

A Körös-vidék szülöttei, országos és helyi jelentőségű kiválóságai. Jubileumi gondolatok - Blanár László, "a nép orvosa" (1890-1952)

építő tudományos helytörténet segítségével adhatja a lehető legteljesebb képet a letűnt századokról. Sürgette a községi monográfiákat, metodikai tanácsokat adott szerkezeti felépítésükhöz. "... a helytörténeti ismeretek gazdagodása erősíti egy-egy táj lakóinak szülőföldjükhöz való ragaszkodását, fejleszti történeti tudatát." - szögezte le. Mindig hangsúlyozta a pedagógusok szerepét a helytörténeti kutatásban, a honismeret oktatásában. Síkraszállt annak érdekében, hogy az egyetemek indítsanak olyan speciálkollégiumokat, amelyek keretében a hallgatók megismerkednek a helytörténetírás elméletével és gyakorlatával. Javasolta egy országos helytörténeti folyóirat megindítását (az 1950-es évek végén). Hangsúlyozta az iskolai, helyi és tájtörténeti múzeumok, kiállítások szemléltetésben betöltött hatékony szerepét. Szakmódszertani cikkei főként a Történelemtanítás c. lapban jelentek meg. Metodikai munkásságát ismerték el azzal, hogy az ELTE pedagógiai tanszéke fölkérte egy szakmódszertani jegyzet elkészítésében való részvételre. 1960-ban remek tanulmányt közölt Békés megye történetének levéltári forrásai címmel. "Helytörténetírásunk fejlődését csak elmélyült levéltári kutatómunka biztosíthatja" - vallja bevezetőjében. Számbavette a megyetörténet szempontjából hasznosítható összes írott forrástípust - forrásegyüttest. Fölhívta a figyelmet az akkor még kevéssé feltárt Tessedik hagyatékra, Petik Ambrus azóta már kiadott megyeleírására, Bél Mátyás szellemi örökségére, Magda Pál méltatlanul elfeledett műveire és kéziratos munkáira, az eddig teljesen feltáratlan, Schlotterbeck János által írt XIX. sz-i útirajzra. Számbavette, értékelte a megyetörténet szempontjából jelentős családi levéltárakat (Harruckern, Tisza, Teleki, Beöthy, Száraz, Ballagi stb.). Áttekintette és rendszerezte a Békés Megyei Levéltár (akkor Gyulai Állami Levéltár) állományát. Hangsúlyozta, hogy a megye történetének kutatása során egyetlen kutató sem szűkítheti le vizsgálódási körét a csak helyben található iratanyag feldolgozására. Utalt a Csongrád és Heves megyei levéltárak anyagára. Röviden ismertette az Országos Levéltár megyénk szempontjából fontos gyűjteményeit. A megyetörténeti kutatásokban alig, vagy egyáltalán nem használt forrásokra (pl. a Helytartótanácsi Levéltár központi segédletei közül a Protocollum Generale, vagy az ügyosztályok közül a Departementum Cehale anyaga) hívta fel a figyelmet. Rámutatott a megye feldolgozatlan abszolutizmuskori történetére. Hangsúlyozta, hogy milyen jól hasznosítható forrásanyagot tartalmaz az úrbéri bíróság irategyüttese. Nem feledkezett meg a kézirattárakról