Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Honismereti, helytörténeti írások - A paraszti élet emlékei Pusztaföldvár községben

tozatosságot mutatott aszerint, hogy melyik növénynél, illetve milyen talajművelési munkánál alkalmazták. Ezekről a legfontosabb személyes munkaeszközökről tudnunk kell azt, hogy bármilyen egyszerű szerszámokról lett légyen szó, egyáltalán nem volt közömbös a munkavégző számára azok mérete, alakja, minősége és kiváltképp az adott munka szempontjából való célszerűsége. A hosszú évtizedek során kialakult tapasztalat nemzedékről - nemzedékre való átadása, a munka megkönnyítésének fortélyai, az adott eszköz beállítása, élezése, mind megannyi előfeltétele volt a lehető legkevesebb erőkifejtéssel és a lehető leghatékonyabban végzendő munkának. Nem egy példát lehetne felhozni arra, hogy miként "pipálta le" esetenként az igen gyenge testalkatú arató kaszás a "banda" legeerősebbnek vélt vezéralakját annak köszönhetően, hogy ő tudta legjobban megkalapálni, megfenni és beállítani a kaszát. Az ilyen kiválóan előkészített szerszámnak hallatlanul nagy volt a használati értéke, mondhatni azt is, hogy tekintélye. Túlzónak tűnik a hasonlat, de mesélnek elődeink olyan kaszáról, amely annyival ért többet az átlag kaszához viszonyítva, mint a hegedűk között a Stradivari. - Kézi kapircs, kaparó. Alkalmazták répaegyelésnél, a legkülönfélébb kerti vetemények ritkításánál, későbben azok gyomtalanításánál, talajporhanyításnál. A jó kapircs kaszapengéből, forrasztott nyéllel, fa fogórésszel készült. - Szögletes kapa. A legkülönfélébb méretű változatai ismeretesek gyárilag készített kapafejjel, rendszerint saját készítésű fenyő, nyár, vagy akácfa nyéllel. Ezek alkalmazásuk szerint; szögletes (kukorica, burgonya, répa stb. kapálásához), enyhén, vagy erőteljesebben ívelt (általában a töltögetés, illetve barázda húzás céljára), továbbá háromszögletű (hegyes) kapák voltak. Az utóbbiakat cirok kapáláshoz, illetve az apróbb kerti vetemények porhanyítására és a szőlő nyitására, takarására használták. - Horoló kapa, másnéven karaszoló. Jobbára a homok, de mindenképpen a könnyű szerkezetű talajok kedvelt talajművelő szerszáma. Pengemérete 5-8 cm - 30-40 cm. Házilagosan kaszapengéből, gyárilag finomacélból készült. Nyele tetszőleges hosszúságú és rendszerint hosszú akác, vagy gyümölcsfa hajtásokból készült. A használati gyakoriság szempontjából fontos földművelő kéziszerszámok voltak az ásó, lapát, vasgereblye és a vasvilla. Ezek mindegyike számtalan használati szerepet kapott a szántóföldi, kert és ház körüli munkákban. Mindebből következik, hogy méreteik, alakjuk, nyelük és