Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Honismereti, helytörténeti írások - A paraszti élet emlékei Pusztaföldvár községben

anyagminőségük tekintetében rendkívüli változatgazdagságot mutatnak. Van közöttük olyan, mint pl. a vasvilla, amelyen célszerűségi megfontolásból különböző átalakítások is megfigyelhetők. A négyágú vasvilla, két középső ágának eltávolítása után "pörzsölő" - villa lesz. A két szélső ág eltávolításával és a megmaradt két ág azonos irányú meggörbítésével répahúzó kapát kapunk. Ennek a két ágnak ellentétes irányban való meggörbítésével "vasmacskát" készítettek a kútbaesett tárgyak felkutatására és felhozatalára. A közönséges vasvilla általában a szálas takarmány mozgatásában volt használatos, de sikeresen alkalmazták a talaj szellőztetés, őszi ásás, továbbá a nádtorzsok és a különféle évelő gyomok gyökereinek kitakarításánál. - A nélkülözhetetlen mezei munkaeszközök sorában említést kell tennünk az osztókéról (népiesen üsztöke), az aszatolóról (acatoló), a kézi fogasboronáról, tüsökboronáról és a kézi vetőgépekről (puska), a kézi kishengerről. Az ösztöke a szántási munka során kapott szerepet főleg esős időben, amikor az eke lapján felgyülemlett sarat, illetve az ekefej, vagy csoroszja előtt összetorlódott gyommaradványt el kellett távolítani. Az aszatoló, mint nevéből is kitűnik, a búzavetés közötti gyomnövények eltávolításának eszköze volt. A kézi fogas, illetve tüsökborona általában a kiskertek beművelésénél, vetésre való előkészítésénél, a kishenger pedig az aprómagvak fölötti talajréteg tömörítésénél volt nélkülözhetetlen eszköz. A kis vetőgépeknek egész sorával lehet még napjainkban is találkozni. Van olyan kukoricavető, amelyet szántáskor minden harmadik borozda után felkapcsoltak a taügára, hogy szabályos sorokba és kellő mélységbe kerüljön a mag. Kétkerekű kézi vetőgéppel vetették a legkülönfélébb növények magvait (répa, mák, borsó, bab, zöldséggyökér, sárgarépa, hagymamag stb.). Ezek közös érdekessége, hogy a talajmélység, a tő és sortávolság szabályozására végtelenül egyszerű, de elmés és megbízható megoldások a jellemzők. (Generációkon át finomodott a technikai találékonyság.) - A továbbiakban tekintsük át a betakarítás kézi eszközeit: Ezek közül fontossági sorrendben a kasza, sarló, kuka, favilla, kis és nagy fagereblye, a favilla és a kasza élesítésének kellékei: az üllő, kalapács, kaszakő és a tokmány érdemel emh'tést. A kasza talán az egyik legősibb és legfontosabb kézi szerszáma volt a mezei munkásnak. Pengéjét neves hazai, de nem ritkán külföldi acélgyárak készítették. A minőséget garantáló védjegyek legtöbbjükön láthatók voltak.