Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

A Körös-vidék szülöttei, országos és helyi jelentőségű kiválóságai. Jubileumi gondolatok - Megemlékezés József Dezsőről, halálának 25. évfordulóján

Megemlékezés József Dezsőről, halálának 25. évfordulóján Gyulán a rajzpedagógusok közül ma is a legismertebb József Dezső tanár úr, annak ellenére, hogy már negyedszázada halott. Nélküle nem lehet beszélni a város képzőművészeti életéről, fejlődéséről. Neve, munkássága fogalommá vált. Első találkozásom művével. Gyermekkoromban kedvenc szórakozásaim közé tartozott a kirakatok bámulása. Nemcsak a csemege boltok, de a trafikok kínálatát is gondosan figyeltem, számon tartottam minden változást. A Városházával (ma könyvtár) szemben volt egy üvegfalú trafik, tele újságokkal, színes lapokkal. A tarkaság közepette szerényen, de számomra jelentősen, egy rajzot ábrázoló képes levelezőlap húzódott meg. "Székelyeknél" volt a címe. Három öreg: egy széken, kettő padon ülve, összehajolva beszélgetnek. Hosszan nézegettem s elképzeltem a székely adomákat, a férfiak hangját, vagy hallgatását. Valahányszor elmentem a trafik előtt, mindig megcsodáltam, fogva tartott. Csak később, felnőttként értettem meg az apró vonalkákból összerakott, klasszikus tisztaságú, arányos figurák szépségét, az anatómiai tudásról tanúskodó mozgás hiteles ábrázolását. A sötét, világos foltok kellemes elosztását, amit a remek ceruzarajz közvetített. Iskolai évek. Amikor "polgárista" lettem, személyesen megismerhettem József Dezsőt. Akkor tudtam meg, az ő műve az a remek ceruzarajz, amit a levelezőlapon annyira csodáltam. A tanári karban ő volt az egyetlen férfi. Alacsony, kövérkés termetével, rövidre nyírt ősz hajával - kopasznak hatott - rózsaszín arcával, nem volt "leányálom". (A tanárnők közül néhányan sokkal férfiasabbnak hatottak.) Éneket, rajzot, szépírást, természetrajzot tanított. Ezek a tantárgyak számunkra nem voltak olyan fontosak, mint a magyar, történelem, számtan, fizika, vegytan, vagy német. Óráin szerettünk volna lélegzethez jutni, ezért kissé elevenebbek voltunk. Nem csoda, hiszen az ő órái mindig az utolsók voltak a tanítási napokon. A tanár úr viszont komolyan vette tantárgyait és hogy figyeljünk, néha kiabált, de humorizált is. Legjobban a rajzóráira emlékszem. Nagy hangsúlyt helyezett a szemmértékre. Még akkor sem volt szabad vonalzót használni, ha felosztottuk a