Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ

adással igyekezett e belső hivatásnak itt is eleget tenni. Rögtön ideérkezése évében saját kezdeményezéséből létrehozott egy latin nevelőintézetet a művelt rendekből származó fiatalok számára, és evégett két tanárt vett maga mellé. A tanulók száma ebben az ugyan kicsiny, de nagyon jól rendbe szedett intézetben évente 30-40 főt tett ki. így tehát kettős posztján nagyon sok jó eredt tőle. Emellett több írói munkája is foglalkoztatta, amelynek legnagyobb része a brünni folyóiratban, a Hesperusban található. A regensburgi természetkutató társaság diplomájával levelező tagjai sorába választotta. Földi élete utolsó évében még fáradhatatlan szorgalommal, betegsége, amely hevesen támadta, nyomasztó tudata ellenére sztoikus emelkedettséggel dolgozott a Magyar Királyság földrajzi-statisztikai leírásán. De mielőtt e szép, megvalósuláshoz közel álló művet teljesen befejezhette volna, megmerevedett az írótollat fogó kéz, és lelke a vetés idejéből átlépett az aratás örökkévalóságába. Kétszer nősült, özvegye és három serdületlen árvája vesztette el támaszát benne. 22-én temették; szeretet és hála kísérték utolsó útján... Gemeinnützige Blätter, 1816. 59. sz. 457-45B. és 60. sz. 466-468. - A szerző nevét nem tüntették fel. Fordításunkban elhagytuk a temetést végzők nevének felsorolását a cikk végéről. Draskovich József Tessedik Sámuel