Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)
ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK
dozatok vállalásától sem. Az előttünk álló feladat pedig éppen ilyen összefogást igényel, hisz ezt "senki egyes ur ... végben nem viheti", ehhez "az egész ország, s az egész nemzetünknek unanimis (egyértelmű) consensusa kelletik". Csakis akkor várhatunk sikert, "ha mindnyájan egyet akarunk". A hadsereghez pénz is szükségeltetik. Ennek előteremtését - nem minden illúzió nélkül - osztályos, főrendi, vagyonos társaitól várta. Fel is szólította őket, hogy "deputáljuk minden proventusinknak (fordítsuk minden jövödelmünknek) egyik elegendő részét arra, s hadjunk békét... a pompának." Azzal is tisztában volt, hogy ezek a rendelkezések még "nem elegendőek, de én ezt grádicsul csináltam a másikra." Minthogy elképzelései e másik fokozatát nem fejtette ki, legfeljebb csak találgathatnánk. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy (mint később Széchenyi is) a felülről bevezetett reformok mellett tört lándzsát: "reformáljuk magunkat elsőbben, kik elei vagyunk az országnak, azután az alattunkvalókat." S ezt mielőbb meg kell tennünk, haladnunk kell, mert a reformnak nincs alternatívája: "akarnunk kell ... ha megmaradást kívánjuk". És ha végre lesz hajtva e program: "felelek életemig - állította Zrínyi -, az idegeneknél is elegendő segítséget találunk. Sőt, ha ... nem találnánk, csak magunk erejével is annyit tehetünk, amennyi elég lenne oltalmunkra". "Avagy most, avagy sohasem" - szólított fel a cselekvésre, azzal biztatva: "Aki akar, annak semmi sem nehéz" Zrínyi politikai elveinek megismeréséhez szükséges egy korábbi művének fellapozása is. Az uralkodás művészetéről Mátyás király korszakát idézve fejtette ki gondolatait. Véleménye szerint a királynak csak igazságosan, a törvényeket betartva szabad uralkodnia. Elismerte ugyanakkor, hogy "Nincs a népnek nyugalma hadsereg nélkül, nincs hadsereg zsold nélkül és zsold adók nélkül". Ha "hazája megmaradására" költi azt, akkor igenis "szükséges a királynak az adó" - szögezte le. Pár mondat erejéig érintette egy korszerű, világi hivatalnokréteg kiépítésének fontosságát is, rámutatva, hogy a papságnak: "semmi közök ez világ politicus administrációjában". Mindez - a korszak egyik jeles kutatója szerint - "a legalista abszolutizmus programját hordozza magában". Ezt nem is vitatjuk, azt már annál inkább, hogy ennél többről volna szó, vagyis arról, hogy Zrínyi az abszolutista államrend elkötelezett magyarországi híve lett volna, ö Mátyás államát, illetve a korabeli Erdélyt (ebben érződik a Bethlen-hagyomány) tekintette példaképnek, ezeket viszont még nem tekinthetjük