Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ

amikor férje halála után fiát társuralkodóvá emelte, 1761-től, az államtanács megalakulásától vagy esetleg már 1749-től, a Haugwitz reform bevezetésétől. Haugwitz gróf tervezete egy - a porosz mintát követő - közigazgatási reform mellett a nemesség megadóztatását célozta. Az örökös tartományokban a nemességtől már korábban is szedtek vagyonadó vagy fejadó formájában rendkivüli (egyszeri alkalomra kivetett) hozzájárulásokat az államköltségekhez. Haugwitz az osztrák örökösödési háborúban elszenvedett vereség hatását használta fel, hogy az eddig mentesített birtokos osztályt az adózásba bevonja. A tervezet természetesen óriási ellenállást váltott ki nemcsak a nemesség, de Mária Terézia tanácsadói körében is. A királynő gyakorlatilag kormányzata véleménye ellenére vezette be örökös tartományaiban a reform adóügyi részét. Az ötvenes években (1754) született meg a monarchia első olyan vámrendelete, amely a vámokat nem csupán jövedelemforrásnak tekintette, hanem a gazdasági életet szabályozó politikai tényezőnek. A gazdasági fejlődést segítették elő a céhkötöttségeken lazító intézkedések is. A Kaunitz gróf tanácsára 1761-ben felállított államtanács az államigazgatás hatékonyságának növelésével segítette ki a monarchiát a hétéves háború idején fenyegető csődhelyzetből. Az államtanácsnak végrehajtó hatalma nem volt, hanem - nevének megfelelően - tanácsadd szerepet töltött be a királynő ••-mellett-,,:- éppen ezáltal vonva irányítása alá az államirányítás minden területét. Mária Terézia felvilágosult reformjainak döntő többsége azonban csak 1765 után bontakozhatott ki. 1767-ben született meg a magyarországi úrbérrendezés, amely a parasztok szolgáltatásainak maximálásával, valamint a telkiállomány földesúri kisajátításának tilalmával az adóalapot és a katonai ellátást biztosító jobbágyot vette védelmébe. (A későbbiek során a többi tartományban is rendezték a szolgáltatások nagyságát ill. a telki állomány használatát.) A hatvanas években teljesedik ki az oktatás reformja, amely az alsószintű oktatásban (falusi népiskolák, városi normáliskolák) a gyakorlati tantárgyak oktatását helyezte előtérbe, míg a középszintű oktatást a szakiskolákba és a felsőfokú intézményekbe való felkészítés szolgálatába állította. Magyarországon az oktatás új kereteiről egy 1776-i rendelet, tartalmi oldaláról az 1777-i tanügyi rendelet (Ratio Educationis) intézkedett. Nagyrészt az oktatást segítette a feloszlatott jezsuita rend elkobzott vagyona. Az örökös tartományok a hatvanas évek végén kaptak a királynőtől új bün-