Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ

Az érintett uralkodók persze maguk is igyekeztek igazolni felvilágosultságukat. Emek módját azonban elsősorban a filozófia nézeteinek jobb vagy felületesebb ismételgetésében találták meg. II. Katalin a francia filozófia alapos ismerője volt, II. Frigyes asztaltársasága előtt fitogtatta ismereteit. A valóságban azonban egyikük sem gondolt a feudális rend megváltoztatására, a feudális gazdálkodás alapjainak átformálására. A szó eredeti értelmében nem voltak a felvilágosult eszmék hívei, nem kívánták államukat az angol típusú alkotmányos monarchia felé vezetni. Ma mégis felvilágosult monarcháknak tekintjük őket, mert - felismerve államuk elmaradottságát Európa élenjáró országaival szemben - széleskörű reformpolitikába fogtak. A felismerést a kor háborúi (osztrák örökösödési, hétéves) hozták, amelyekben a keleti szövetségesek vagy alulmaradtak, vagy elsősorban nyugati beavatkozással ill. hadisegélyekkel tudtak győzelmet kivívni. Európa közepének és keleti felének uralkodóit a katonai és politikai felzárkózás vágya ösztönözte, amikor végül elődeiknél sokkal erőteljesebben nyúltak bele a gazdasági és a társadalmi fejlődés részleteibe. Céljuk nem a rendszer megváltoztatása, éppen ellenkezőleg, annak megerősítése volt s ennek érdekében törekedtek a gazdasági és kulturális viszonyok megreformálására s a társadalmi feszültségek némi enyhítésére. A felvilágosult abszolutizmusban olyan reformpolitikát kell látnunk, amely lényegét tekintve elszakadhatott a felvilágosodás tételes célkitűzéseitől. Ez a tény megváltoztatja azt az értékrendet is, amelyet az uralkodók filozófiai ismeretei alapján állíthatunk fel: II. Katalin szép szólamait elfödi politikájának mozdulatlansága, míg vele szemben olyanokat értékelhetünk nagyra, akiknek filozófiai ismeretei az övénél felületesebbek voltak. A Habsburg monarchia felvilágosult uralkodóját hagyományosan II. Józsefben szoktuk látni. Érdeklődését a filozófia iránt, írásos hitvallásait aktív reformpolitika támasztotta alá, amely részleteiben hatékonyabbnak bizonyult bármely szomszédos ország hasonló törekvéseinél. József politikája azonban a birodalomban nem volt előzmény nélküli. Megalapozásához az a Mária Terézia járult hozzá, aki pedig nem tudta elfogadni a felvilágosodás filozófiáját s gyakorlatában egyáltalán nem annak szelleme vezette. Személye voltaképpen annak példája, hogy hogyan lehet egy uralkodó a filozófia nézeteinek tételes elfogadása nélkül a felvilágosult abszolutizmus képviselője. Legfeljebb az vitatott, hogy mettől számítsuk uralkodásának felvilágosult szakaszát: 1765-től,