Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ

erre irányuló erőfeszítés eredménnyel kecsegtet. Zrínyi heroikus nemzeteszményénél a sikeres katonai-politikai cselekvés, Apáczai civil nemzetideáljánál az önfeláldozó értelmiség műveltséget honosító-teremtő erőfeszítése billentheti kedvező irányba a mérleget. Akkora a bűntudat, amekkorát e hiányzó erények miatt indokolt érezni; még ha időlegesen meg is fogyatkoztak az erények, a nyomukban sarjadó bűntudat mobi14 lizáló erő lehet mindennek kedvezőbbre fordítására. Lényegesen eltér e modelltől a század 60-70 éveinek igen sok - különösen puritánus szerzője; fölbomlik az egyensúlyi állapot. Az erényeknek nem jut hely a jelenben; azért kell a múlt, legalább az sugározzon, minél tündöklőbben; ha kell, a dicsőség fantazmagóriáival, kábulatával zsúfoltan. Legalább múltunk önámító mítosza adjon kárpótlást kifosztott jelenünkért! Ahogyan hipertrófiásan földuzzasztva, lázas fantáziával fölgerjesztve minden erényünket benyeli a múlt, éppoly gerjesztetten burjánozza be a jelent kizárólagosan és jóvátehetetlenül a bűnök tengernyi sokasága. Szinte mazochista szenvedéllyel, vad fanatizmussal mutatják föl a nemzet fogyatkozásait, bűneit; azonban ez nem mindig illeszkedik a korábbi teológikus gondolkodás mechanizmusába, miszerint a bűnök őszinte, kíméletlen föltárása a bűnbocsánat előfeltétele. Sokszor nélkülözik a távlatot adó bűnbocsánat reményét: csak bűneink megbocsátatlan és megbocsáthatatlan irdatlan tömege nehezedik ránk. Drámaian fölbomlott a Zrínyinél, Apáczainál meglévő egyensúlyi állapot: a két pólus egyike, vagy mindkettő a valóságtól inadekvát módon eltér, ahogyan egymáshoz való arányuk is ezt mutatja; amíg egyensúlyuk amott a valóságot elemző kritikai nemzettudat hordozója, fölbillenésük itt pedig egy kompenzációs nemzettudat mítoszait táplálja. E modell jelenik meg Tolnai F. István, Szőnyi Nagy István, Tolnai Mihály, Váraljai Lőrinc, Báthori Mihály, Szathmári Baka Péter műveiben. 1667-ben hunyt el Rhédei Ferenc, aki a zavaros időkben még tiszavirág életű erdélyi fejedelemségre is emelkedett. Vaskos kötet prédikációival búcsúztatták, közöttük volt Szántai Poóts István műve is, 1668-ban jelent meg Sárospatakon.^ Tartalmi és formai reprezentánsa a bemutatott képződménynek, ezért hosszabban idézzük lebilincselő retorikáját: "Oh te el-fogyando romlásodnak s veszedelmednek utolsó grádusában immár bé-lépett marokni Magyar nép... Volna okod a sírásra, de nem sirsz. Ámbár csak a maga fényes tollaiban pipeskedő pávával tekintenéd meg rusnya varas lábaidat, ottan meg-szégyenlenéd magadat Erdélys Magyar Ország; ollyan vagy te mint az hagymázban feküvő beteg, kinek lá-