Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

150 éve történt; Tallózás Békés vármegye 1838. évi közgyűlési jegyzőkönyvében

lehetősen alacsony áron értékesültek az ingóságok. A megye is támogatta Boczkót s így az ügy a rendes bírósági eljárás folyamára került, melyet most nem követünk végig, hiszen bizonyára a feudalizmusban szokásos évtizedes per következhetett. A jelzett tőkés vállalkozások súlyára utal : Boczkón 20 ezer Ft-ot követelt a kincstár (ami akkor tekintélyes vagyon volt), melynek fejében Boczkó 2200 juhát és 160 marháját akarta lefoglalni, ami Boczkó vagyonának csak egy része volt... Ha már pénzről van szó: 1838-ban a marhahús fontja ( = 56 dkg) 9—12 krajcár volt régiónkban, a sertéshúsé pedig 10 krajcár. Az árak emelkedőben voltak a gyakori marhavész és sertéspestis miatt. A kelendőbb akkor a marha- és juhhús volt, a sertéshús csak kiegészítő táplálékul szolgált. A „marhadög" időről időre tizedelte az állatállományt. Az 1837. aug.—1838. febr. közti vész pl. Csabán, Tárcsán, Vésztőn, Szeghalmon, Berényben, Békésben és acsorvási pusztán a 8100 darabos marhaállományból 2900-at támadott meg s 800-at pusztított el! Az állategészségügy még kezdetleges lábakon állt, miként az egészségügy általában is. A megyében összesen csak 7 patika volt, az orvosok száma sem volt sokkal több (8—10, beleértve a „chyrurgusokat" is, akik nem voltak okleveles orvosok, csak borbélysebészek). Biztató jel volt, hogy éppen ekkor indultak meg nagyobb számban a himlőoltások, még éspedig a szegényebbeket ingyen oltották be. Csabán pl. 192, Gyulán 157, Békésen 361 főt oltottak be ez évben. Említsük meg, hogy ekkor kaptak szabadalomlevelet, azaz lettek önálló céhhé a gyulai tímárok. A mesterek és kontárok küzdelmét jelzi a gyulai kovácsok tiltakozása a fel nem szabadult, a vándoréveket le nem töltött legények kontárkodása ellen. A céhmonopóliumok, mint feudális jellegzetességek napjai azonban már meg voltak számlálva ; az idő a kontárok kezére dolgozott. Az iparosokról szólván: egyikük-másikuk jelentős vagyonra tett szert. így a kiváló építőmester, Czigler Antal fiát, Józsefet 7 ezer Ft-tal elégítette kii azaz ennyi volt a fiú öröksége ; s még volt három fiú és egy leánytestvér. Közgyűlési kötetünk bő tárháza a kor hiteléletére utaló példáknak is. Bank, takarékpénztár akkor nem volt. Honnan lehetett kölcsön venni? Lehetett, éspedig a törvényes 6% kamatra a községi tüzi-kasszákból, egyházi pénztárakból, alapítványi tőkékből, árvák javára kezelt hagyatéki summákból. Természetesen magánhitelügyletek is voltak kereskedők, birtokosok, jobbágyok közt is. Magánosok közt az összegek általában 100-500 Ft közt mozogtak, de előfordult 3000 Ft-os hitelnyújtás is. A legnagyobb összegek