Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

150 éve történt; Tallózás Békés vármegye 1838. évi közgyűlési jegyzőkönyvében

persze a földbirtokosok között forogtak: a Harruckern-örökösök közös pénztárából pl. ez évben vett kölcsön gr. Sztáray Albert 4000 Ft-ot. Mint hitelező szerepel a gazdag pénzmágnás, Wodiáner is, aki ekkor már gyomai földbirtokos is. Minderről a közgyűlési jegyzőkönyvbe iktatott betáblázásokból értesülhetünk. Végül néhány megyei, 1838-as alapadat, részint a közgyűlési iratok, részint Fényes Elek könyve (1839) alapján. A megye népessége kerekítve 142 ezer fő volt (25 ezer katolikus, 10 görögkatolikus, 51 ezer evangélikus, 56 ezer református, 9700 görögkeleti, 290 zsidó; a nyelvi megoszlás: 94 ezer magyar, 35 ezer „tót", 9700 „oláh", 290 zsidó, 3 ezer német). A felnőtt férfiak közül 250 volt értelmiségi, 1600 kézműves, 720 nemeseknél szolgált, 7200 telkes jobbágy, 1600 pedig zsellér volt. A születések száma 6650, a halálozásoké 4200 volt (de örülnénk ma ennek az aránynak...). Egyetlen gimnázium létezett, Szarvason, felsőbb népiskola egy, Gyulán, népiskola minden községben volt. A megye 2 járásában (békési és csabai) 5 mezőváros, 14 falu, 1 népes puszta (Kígyós) és 84 puszta létezett. A mezővárosok (azaz az országos vásárjoggal rendelkező helyiségek): Gyula (Magyar- és Németgyula egy mezővárost alkotott, jóllehet közigazgatásilag két önálló részből állt), Szarvas, Füzesgyarmat, Gyoma és Békés. Csaba akkor még csak jobbágyfalu volt — a megye legnépesebb településeként — jogilag s csak 1840-től vált mezővárossá. Erdmann Gyula