Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

150 éve történt; Tallózás Békés vármegye 1838. évi közgyűlési jegyzőkönyvében

összeütközés ez: az érdekegyesítést képviselő, a jobbágyokat a nemzetbe emelni akaró liberális (nemesi!) megyei vezérkar került szembe a kormányzattal és saját birtokos nemes, ám önérdeket követő, konzervatív osztályos társaival. A közgyűlési bizottság valóban nem lázított, de kétségtelen: 1836 után — részben a bizottság felvilágosító munkája nyomán — sorra kezdtek megyénk mezővárosai és községei (sorsukon könynyíteni akarván) úrbéri és legelőelkülönözési pereket az uradalmak ellen ; így volt ez Orosházán, Füzesgyarmaton, Gyomán, Gyulán, Köröstarcsán s néhány év múlva e mozgás örökváltságokhoz (Csaba, Szarvas) vezetett. A jobbágyokra és zsellérekre, azaz az adófizetőkre rá is fért a könnyítés: 1838-ban csak állami adóhátralékuk 64 ezer Ft volt (akkor 50—80 Ft-on egy pár ökröt, 5—700 Ft-on egy jó házat lehetett vásárolni). A megye összes évi állami adója 58 ezer Ft volt, ehhez járult még az ún. háziadó, azaz a megyei igazgatás szükségleteit fedező adó : 38 ezer Ft. Különösen Békés mezőváros adóhátraléka volt tetemes, s a megye kénytelen volt ellene különleges végrehajtási intézkedéseket hozni. Az adóval kapcsolatban is kifejezésre juttatta megyénk ellenzékiségét: a kormányhoz intézett feliratban figyelmeztetett, hogy 1836-ban az országgyűlés 3 évre és nem tovább szavazta meg az adót s így 1839 májusában új országgyűlés esedékes. Az 1838—39. gazdasági évi adót tehát Békés csak 1839 májusáig volt hajlandó fizetni, a továbbit csak az új törvény alapján. (Ezzel megyénk az esetleges országgyűlés nélküli kormányzást akarta, más megyékkel együtt, lehetetlenné tenni.) Jelentős terhe volt a jobbágyságnak a katonaság eltartása. 1838-ban a megyénkben állomásozó katonaság számára 61 ezer kenyér-, 60 ezer abrak- és 58 ezer széna porciót kellett, alacsony, hatósági áron beszolgáltatnia. További jobbágyteherként jelentkeztek a közmunkák (pl. gátépítés) és nem utolsósorban a földesuraknak járó úrbéres szolgáltatások. Megyénkben az összes jobbágytelkek száma mintegy 3500 volt (egy egész telek 34—36 h. szántóból, 22 h. rétből és 1 h. beltelekvől állt, 1200 négyszögöles holdakban számolva). A robot — telkenként 52 igás, ill. 104 gyalog robotnap —, a terménykilenced, a háztaxa stb. fejében — pénzbeli megváltás esetén 30 Ft-ot kellett fizetni, s így a jobbágyság úrbéres terhe évente megyénkben mintegy 110 ezer Ft-ra rúgott! (Természetesen nem rendelkezett minden jobbágy egész telekkel; egy-egy jobbágy kezén átlagosan kb. 1/3 telek volt.) Az év tavaszán árvizek pusztítottak Körösladányban és környékén ; sokkal nagyobb volt ekkor azonban a Duna kártétele : az év kora tavaszán volt az emlékezetes nagy pesti árvíz, amely óriási károkat okozott. A nádor adakozásra szólította fel a megyéket.