Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

150 éve történt; Tallózás Békés vármegye 1838. évi közgyűlési jegyzőkönyvében

Megyénk „megilletődött érzéssel" vette a felkérést s kész is volt az „emberbaráti és hazafias" segítségre, de jelezte: területén is voltak árvizek s így a nádor ne a segélyösszeg nagyságát, hanem a jó szándékot nézze — így is összegyűlt azonban 1000 Ft (az országban összesen 824 ezer Ft gyűlt össze s ebből a legjobban károsult Pest városa kapott 617 ezret). A vízügyek kapcsán érdemel említést: ez évben lett apja, Bodoki Mihály után Bodoki Károly megyénk főmérnöke, aki a 40-es években elkészítette a Körösök szabályozási terveit és az 50—60-as években ki is vitelezte azokat, valódi áldást hozva e vidékre, nagyságrenddel kiterjesztve a földművelés lehetőségeit, nem is szólva az ármentesítésről. Egy másik országos gyűjtés is folyt ez évben: a Pesti Magyar (Nemzeti) Színház javára; a közgyűlés szorgalmazta a gyűjtést ám — valljuk meg — megyénkben egyetlen Ft sem gyűlt össze e célra... Annál buzgóbban karolta fel Békés a magyar nyelv terjesztésének ügyét: a cél az ébredő-erősödő nemzeti érzés és zömében pozitív nacionalizmus idején természetes volt. Megyénkben is állandó bizottság volt hivatott a kellő lépések megtételére s így pl. ez évben szólították fel az esperességeket (jelezte ez a nacionalizmus túlzásait is): a nem magyar anyanyelvű eklézsiákban is magyar legyen a szentbeszéd. E kívánság tartósan nem valósult meg s a KözépKelet Európában legtürelmesebb magyar nacionalizmus nem is erőltette ennek megvalósítását. Támogatta megyénk egy magyar nyelvű „tanító könyvecske" (ÁBC-s könyv) kiadását is. Ekkortájt tért át megyénk is magyar köriratú pecsét használatára, ebben is szolgálva a nemzeti érzés ügyét. (Ebben az évben alkalmazott hasonló új pecsétet Arad, Fejér, Bihar megye is.) Békésben és általában az Alföldön a nagy lélekszámú városok és községek népességük eltartása, ill. nagy állatállományuk legeltetése érdekében mind törekedtek kamarai és földesúri puszták bérletére: a paraszt-polgári fejlődés egyik fő lendítője volt ez. A pusztákat időnként egy-egy főbérlő vette bérbe, aki aztán kisebb albérletekre osztotta szét a bérpusztát (ez már lényegében tőkés vállalkozás volt). így történt ez megyénk későbbi, 1848-as kormánybiztosával, a forradalmárrá lett Boczkó Dániellel is, aki a Kamarától a földvári puszta egy részét bérelte s adta albérletbe. Állítólag azonban adós maradt nem kis bérleti díjjal (az elszámolási viták rendszeresek voltak a bérleti ügyekben) s így a Kamara le akarta foglalni javainak egy részét, az adósság értékének megfelelő arányban. Boczkó azonban ellenállt s nem engedte a foglalást^ azért, mert az ilyenkor szokásos árverési értékesítéskor rendszerint meg-