Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)

Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye igazgatási közegei, tisztikara, szaktisztviselői, szegődményes alkalmazottai és országgyűlési követei, táblabírái (1715–1848)

szolgálat)okkal is fel sem mondhatnak minden időben, sem pedig ezentúl oly rendetlen és regula nélkül nem fognak tartatni, hanem hadi módra lesz vélek a bánás is, ha többszöri büntetés által jóra nem hajolnak, kenyerektűl megfosztatnak.”463 A persecutor katonák fegyverzete 1808-ra nagyon megrongálódott, ezért 16-16 kardot és pisztolyt, valamint nyeregtartókat készítettek számukra.464

A helytartótanács 1821-ben jelentést várt a 20084/1821. július 31-i rendeletére az egyes vármegyékben fizetés nélkül szolgálatot vállaló pusztai katonákról és úti alfelvigyázókról. A poszt viselői mentesültek az adófizetés alól. Békés vármegyében azonban ilyen személyeket nem alkalmaztak.465

Három lovas katona és a bátorságra ügyelő hajdúk számára a rendek 1816-ban - a tömlöchajdúkhoz hasonlóan - kenyérporció megállapítását kérték a helytartótanácstól. Az

1816. augusztus 27-én kiadott 25438. sz. rendelet végül a három praetorialis katona számára engedélyezte a kenyérporció természetben való kiszolgáltatását, amit a rendek augusztus 1-jétől adtak ki. A 16 pusztai katona 1817-ben megsürgette a kenyérporció kiutalását. A rendek 1817. április 19-én egyedül a persecutor káplárnak, Ollár Jánosnak utalták ki a kenyéradagot. Ollár drágaság idejére szóló kedvezményét a helytartótanács is jóváhagyta (6133/1818. március 3.). A vármegyei persecutorok 1820-1822-ben több ízben újból kenyérporcióért folyamodtak.466

Az újonnan felfogadott pusztai katonák első munkanapjai többnyire egyformán teltek: „a fegyverrel való rendes bánás és ruha igazíttatással foglalkozott, s ló után járt”.467 Elsősorban helybeli, Békés vármegyei személyek jelentkezését fogadták el a persecutori állásra.468 Harazi Ágoston pusztai katona „ámbár becsületes n[eme]s szüléktől származott, de kicsiny korába[n] árvaságra maradván, hogy nagyobb tudományokra nem taníttatott, kéntelen ilyen katonai hivatalt, amelyhez ért, viselni.”469 A persecutornak jó magaviseletűnek, erős testfelépítésűnek, írástudónak, kifogástalan erkölcsűnek kellett lennie és saját lóval kellett rendelkeznie. Ha a csendőr lova a tolvajok üldözése során megsántult, kárpótlás illette meg érte. A szolgálatra alkalmas legényt - lehetőség szerint a földes gazdák vagy azok fiai közül - a szolgabírák fogadták fel, a személycseréről az alispánt is tudósították. Az iszákos, borissza katona alkalmatlanná és méltatlanná vált a vármegyei szolgálatra.470 Stummer János főszolgabíró véleménye szerint a persecutorok sorában az „ifjú ember sokkal többet ér kormány alatt ezen szolgálatra, mint a korhely koros ember”.471 Ambrus Lajos esküdt úgy látta, a posztra elsősorban a reguláris hadsereget megjárt, katonaviselt személyek alkalmazhatók, „a legalkalmasabbak az ilyen rendhez szokott egyének”472 Előnyt jelentett, ha a posztra jelentkező „a körül-belöl lévő pusztákon jártas, s jó magaviseletű, testalkatásra nézve is ajánlhatóbb” volt riválisainál.473 A magát a pusztán jól kiismerő cseléd mellett szólt, hogy „a huzamos évekig pásztorkodó ember igen sok tapasztalásokkal szokott

463 Kgy. ir. 401/1808.

464 Kgy. jkv. 401/1808.

465 BML IV. A. 4. c. 1347/1821.

466 Kgy. jkv. 537/1816, 1169/1816, 512/1817, 779/1818, 495/1820, 938/1821, 829/1822; kgy. ir. 512/1817.

467 BML IV. A. 4. c. 262/1840.

468 Hiába hívta fel a csendbiztos 1842-ben a „persecutornak született” hódmezővásárhelyi Vég Istvánra az első alispán figyelmét, az elutasította a jelentkezőt: „idegen lévén az ajánlott, kérése nem teljesítethetett” BML IV. A. 4. c. 439/1842; BML IV. A. 4. a. 439/1842. Utóbb Kunos István csendbiztos is tisztában volt vele, „hogy idegen megyebelit nem örömest vesszük be”. BML IV. A. 4. c. 477/1842.

469 BML IV. A. 4. c. sz. n./1807.

470 BML IV. A. 10. c. 93/1842. 1839-ben az alispán néhány napon belül érvénytelenítette Mihálik Mátyás persecutori kinevezését, mivel „ez korhely, nem arra való ember, kinevezésemet visszavontam’! BML IV. A. 4. a. 70/1839.

471 BML IV. A. 4. c. 89/1820.

472 BML IV. A. 4. c. 782/1844.

473 BML IV. A. 4. c. 217/1839.

78