Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
A magyar archontológiai és prozopográfiai kutatás múltja és jelenlegi állása, különös tekintettel a vármegyékre. Historiográfiai áttekintés - Békés megye archontológiája
biográfiai kiadványokon túl jórészt levéltári forrásokon alapul.56 Mindenekelőtt Békés vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyvei és iratai (1715-1848) - köztük a nemesi származásról és a megyei szolgálatban eltöltött hivatalviselésről kiállított bizonyságlevelek, fizetési jegyzékek - jelentették a kiindulási alapot. A szolgaszemélyzet szolgálati adatsorai elsősorban az első- és másodalispáni jegyzőkönyvekből, a vármegyei törvényszéki, valamint az első alispáni regisztratúrában fennmaradt iratsorozatokból (várnagyi és csendbiztosi jelentések) álltak össze. Az egészségügyi alkalmazottakra vonatkozó adatok jelentős részét a Békés vármegyei főorvos iratanyagából és a pesti egyetem orvosi karának beiratkozási- és vizsgajegyzőkönyveiből merítettem. A személyi alapadatok a Békés Megyei Levéltár és a Magyar Országos Levéltár családi és személyi fondjaiból, a felekezeti és állami anyakönyvi másodpéldányokból, az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Aprónyomtatvány-tára gyászjelentés-gyűjteményéből származnak. Az iskolai tanulmányok rekonstruálásához a mezőberényi (utóbb szarvasi) és a szegedi gimnázium beiratkozási anyakönyveit, a Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban és a Felsőoktatástörténeti kiadványok c. sorozat eddig megjelent köteteit,57 valamint a királyi tábla ügyvédvizsgálati jegyzőkönyveit használtam fel. A méltóság- és hivatalviselés kezdő- és záró dátumának a kinevezés, illetve megválasztás, valamint a felmentés, a hivatalból való elmozdítás - ennek hiányában a lemondás - időpontját tekintettem. (A kortársak általában a hivatali eskü letételétől, esetleg a fizetés folyósításától számították a hivatalviselés kezdetét, a szolgálati viszony igazolásáról kiállított bizonyságlevelek is ezt az időpontot vették alapul.) Amennyiben a kérdéses személy a poszt viselése közben elhunyt, t-jel utal erre a tényre az archontológiai névsorban. A prozopográfiai fejezetben ** jelöli a keresztelés, * a születés, t a halálozás idejét és helyét. Ahol a születés napja nem volt megállapítható, mert a szertartást végző klerikus csupán az egyházi aktus időpontját jegyezte fel, ott csak a keresztelés napjának közlésére volt mód. A rendelkezésre álló források egyenetlensége sok esetben még a tisztikar tagjainál sem tette lehetővé a kinevezés, felmentés napi dátumának a felderítését, a szaktisztviselők és még inkább a szolgák működési adatainak összeállításakor pedig egyetem, testőrség, a pesti ügyvédek névjegyzékét és néhány mezőváros hivatalnokait is közölte. Müller Gyula nagy naptára (Pest, 1852) megyei szinten a közigazgatási törvénykezési tisztikart, a jegyzőket és a postaállomásokat tekintette át. Az így előállt „adattengerben” való eligazodást könnyítette meg a Pesten, 1863-ban megjelent Betűsoros névjegyzék a tiszti névtárakhoz. Tíz évvel később indult útjára az Athenaeum gondozásában egy hosszú életű vállalkozás, a Magyarország tiszti cím- és névtára (1873-1944), amely kisebb kihagyásoktól eltekintve összesen 51 kötettel jelentkezett. Az adatsorok, a beállt változások frissítését a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatalbeli szerkesztőség koordinálta. Fallenbüchl, 1977. 305-320. p.; Székely, 1979. 496. p. Békés vármegye nemcsak adatokat szolgáltatott a tiszticímtár számára, hanem megjelenése után gondoskodott annak beszerzéséről is. 1796-ban „a vármegye közönséges szükségére” Pesten 1 forintért egy titulare kalendáriumot vettek. 1804-ben két tiszticímtáras naptár megvásárlására 2 forint 30 krajcárt költöttek. 1813- ban ugyanez a tétel - országgyűlési articulusokkal együtt - 9 forint 40 krajcárba került. Az adószedő 1837. évi elszámolásából például kitűnik, hogy „titulare kalendáriomot 2 példányban, katonai sematizmust egyben meg szerzett” 7 forint 12 krajcár értékben. Ezeket az első alispán, illetve a főjegyző rendelkezésére bocsátották, azzal a megkötéssel, hogy a főjegyzői példányt szükség esetén az ügyészi tisztség is használhatja. Az elkövetkezőkre nézve határozatot hoztak a status sematizmus megvásárlásáról is. 1842-ben két darab titulare kalendárium és egy status sematizmus 9 forint 57 krajcárba került. 1848-ban a folyó évre szóló birodalmi és tiszti névtár késedelmes megjelenése miatt a pénztárnok csak a katonai névtárat szerezhette be, amit az alispáni hivatalnál helyeztek el. Kgy. jkv. 1089/1792, 912/1794, 877/1795, 914/1796, 786/1797, 593/1798, 798/1799, 1862/1837; BML IV. A. 4. a. 22/1811, 372/1814, 279/1818, 1428/1842; BML IV. A. 4. c. 655/1845; Héjjá, 2003. 71-72. p. 56 Békés megyében sajnálatos módon nem maradt fenn a Pest (Series magistratualium, 1638-1906) és Nógrád vármegye (Nógrád vármegye főispánjai és tisztviselői kara a legrégibb időktől kezdve mostanig) vonatkozásában ismert tisztviselői alapnyilvántartás. 57 Molnár, 1997.; Szögi, 1994.; Kiss, 2000.; Varga, 2000.; Bognár-Kiss-Varga, 2002.; Tar, 2004.; Varga, 2006.; Novák., M., 2007. 20
