Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
A magyar archontológiai és prozopográfiai kutatás múltja és jelenlegi állása, különös tekintettel a vármegyékre. Historiográfiai áttekintés - Békés megye archontológiája
az egy-egy évben előforduló említéssel kellett beérni.58 A tisztikar és a szegődményesek adatsora feltünteti az egyes személyek adott poszton eltöltött szolgálati idejének kezdő és záró évét, ahol ismert, a hónap, nap kiegészítésével. A forrásadottságok figyelembevételével a szolgaszemélyzet esetében másként kellett eljárni. Mivel Békés vármegyében nemcsak a tisztviselői alapnyilvántartások hiányával kell számolni, de a pénztárnok által vezetett részletező házi pénztári elszámolások és bérjegyzékek sem maradtak fenn, ennél a kategóriánál az összesítő fizetési tabellák - nevek nélküli - létszámadatai jelentették a kiindulást. Évről évre kellett meghatározni a fizetséggel díjazott álláshelyek számát, s ehhez lehetett hozzáfűzni a feltárt, szórványos névanyagot. A vármegyei tömlöctartók, katonák, hajdúk, kéményseprők, kertészek, lovászok, hóhérok névsorát a tisztújítási jegyzőkönyvek egyáltalán nem őrizték meg, a közgyűlési protocollumok elszórt bejegyzései (rendes feladatokon felüli és vármegyén kívüli megbízásokért adott napidíj-elszámolások) mellett elsősorban az alispáni jegyzőkönyvek tájékoztatnak személyükről. A szolgaszemélyzet archontológiája tehát elsősorban a fizetési jegyzékekből megállapított, római számmal jelölt létszámadatokhoz évről évre hozzárendelt névanyagból áll össze. Egyes esetekben a létszámkeretet meghaladó számú alkalmazotti említés fordult elő. Ennek oka lehet az adott poszton év közben történt személycsere - a forrás ugyanakkor hallgat arról, kinek a helyét tölti be az új cseléd - vagy a naptári évek rendjének megfelelően vezetett közgyűlési jegyzőkönyvek és a katonai évhez igazodó pénztári elszámolások közötti átfedésből adódó bizonytalanság. A járásonként megszervezett állások viselőinél pedig a közigazgatási beosztáshoz való tartozás maradhatott említés nélkül. Ezek a „létszámfeletti” szolgák az egyes posztok római számmal jelölt rendes viselői után, az év végén kaptak helyet a név- és idősorban. A szolgaszemélyzet konzekvens számbavételét gátolta a keresztnevek írásakor esetenként tapasztalt - feltételezhető - tolihiba, ugyanakkor ennek mérlegelésekor óvatosságra intenek az azonos családnevű személyek (apa és fia, testvérek, egyéb rokonok) egyidejű hivatalviselésére vonatkozó kétségbevonhatatlan adatok. A létszámnyilvántartás és az összegyűjtött névanyag egymásra vetítésekor problémát vetett fel a vármegyei katonák elöljárója, az őrmester (antesignanus) többféle besorolása: alkalmanként külön tüntették fel, máskor beosztottai között szerepelt. A szolgaszemélyzetet érintő nominális jellegű adatszolgáltatás Békés vármegyében az 1820-as évektől vált rendszeresebbé, köszönhetően a meghatározott időközönként, kéthetente előírt tartalommal beadott csendbiztosi és a három-, hathavonta készült várnagyi jelentéseknek. Hasonlóképpen beszámolási kötelezettség állt fenn - személycsere esetén - a tisztikar tiszti hajdú alkalmazására jogosult tagjaira. Az adatok mennyisége időszakonként meglehetősen egyenetlen volt, függött az alispáni akarat érvényre jutásától, a konzekvens ellenőrzéstől, s mindenekelőtt a tisztviselők bejelentési fegyelmétől. A szoros értelemben vett archontológiai adatsoron túl a személyi adatok (születés, elhalálozás helye, ideje, családi háttér, iskolai tanulmányok, hivatali pályaív, társadalmiközéleti szerepvállalás, irodalmi ambíció, kitüntetések, rang- és címadományozás) feltárása szintén a kutatási célok között szerepelt. Mivel a családnevek helyesírásában a XIX. század végéig a legcsekélyebb következetesség sem mutatható ki, ezért abban az esetben, ha egy-egy személy nem maradt meg egy bevett névírásmód mellett, akkor a genealógiai irodalomban elfogadott, illetve a mai helyesírási szabályokhoz idomuló névalakot vettem alapul. 1848 előtti névváltoztatás esetén a kérdéses poszt betöltőjét az engedélyezett, új családnéven soroltam be, a módosítás tényére, körülményeire a vonatkozó prozopográfiai részben utaltam. Ha a névváltoztatás 1848 után történt, a tisztviselő az eredeti családnéven szerepel. Az archontológiai névjegyzékben és a prozopográfiai címsorokban a főnemesi rangot és - amennyiben a más, azonos nevű családtól való megkülönböztetés indokolja - a nemesi előnevet a családnév után, hátravetve közlöm. 58 A szolgaszemélyzetet érintő adatgyűjtés nehézségeire világít rá a pécsváradi közalapítványi kerület 1800-1850 közötti alkalmazotti névsorát összeállító Borsy Judit is. Borsy, 2007. 165-168. p. 21
