Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
A magyar archontológiai és prozopográfiai kutatás múltja és jelenlegi állása, különös tekintettel a vármegyékre. Historiográfiai áttekintés - Békés megye archontológiája
tárán túl a szerző négy esetben a halálozás dátumát is feltüntette. A Békés megyei főispánokat is felvonultató, 2000-ben kiadott archontológiai adatsorban Mudrák József az 1867-1944 közötti méltóságviselőket gyűjtötte össze.52 Végül a Békés Megyei Levéltárban folyó kutatási eredményeket összegző, 2002-ben kiadott Békés vármegye archontológiája, (1699) 1715-1950. című munkáról kell említést tenni. A monográfia a jelzett időhatárok között ismertette a fő- és alispánok név- és idősorát, valamint a méltóságviselők hivatali előmenetelét, életút-rekonstrukcióját.53 ■ BÉKÉS VÁRMEGYE ARCHONTOLÓGIÁJA ÉS PROZOPOGRÁFIÁJA (1715-1848) Jelen munka a Békés vármegye archontológiája, (1699) 1715-1950. közvetlen folytatásának tekinthető, az időkör leszűkítésével, 1715-1848 között veszi számba a teljes Békés megyei tisztikart, a szegődményes és tiszteletbeli tisztviselőket, valamint a szolgaszemélyzet tagjait. Közli továbbá az országgyűlési követek és a vármegyei táblabírák név- és idősorát is. Az alkalmazottak életútjának és pályaívének megrajzolásával, az egyes posztok létesítésére, működésére vonatkozó adatok felsorakoztatásával, a feladat- és hatáskörök ismertetésével Békés vármegye közigazgatás- és társadalomtörténete, a genealógiai és helytörténeti kutatások számára kíván adalékot szolgáltatni. A más vármegyékre vonatkozó, már megjelent kutatási eredményekkel való összehasonlíthatóság érdekében, analógiát keresve kerülhet sor a Békés megyei fő- és alispánokat, a jegyzői kart, ügyészeket, szolgabírákat, esküdteket, pénztárnokokat, számvevőket és fizetéses táblabírákat érintő adatsorok részletes elemzésére.54 A név- és idősorok összeállításában megkerülhetetlen forráscsoportnak bizonyult a tiszticímtárak sorozata.55 Kutatásom a regiszter jellegű, genealógiai, iskolatörténeti és 52 Fallenbüchl, 1994. 66-67. p.; Mudrák, 2000. 364-365. p. 53 Héjjá, 2002. 54 Vármegyei szinten az archontológiai számbavétel döntően Palugyay Imre Megye-rendszer hajdan és most. Megye-hivatalok (1844) c. összeállításának „tisztikari tisztségviselőit” érintette. Dominkovits, 1991. 3-18. p. Veszprém vármegye XV1I1. századi tisztikarát (első- és másodalispán, fő- és aljegyző, fő- és aladószedő, fő- és alszámvevő, levéltárnok, fő- és seborvos, első- és másodföldmérő) vizsgálva megállapítást nyert, hogy 72 köznemesi család 98 tagja töltött be magasabb iskolai végzettséget feltételező tisztséget. Négy generáció alatt 8 család tett szert nagyobb befolyásra: egy família 5, négy család 3, három pedig 2 tisztviselőt adott. Hudi, 1993. 139-140. p. Az időhatár kiszélesítésével - a XVIII. századtól 1848-ig tartó időszakra fókuszálva - Veszprém megyében kimutathatóan 238 család 411 tagja vállalt hivatalt, megszakítás nélkül 48 család (az összes família közel Mo-e) volt jelen a közéletben. Ebből a 48 családból rekrutálódott az összes tisztviselő H része. Hudi, 1987. 104. p.; uő., 1995. 36. p. Baranyában - a fő- és alispánokra, fő- és aljegyzőkre, fő- és aladószedőkre, számvevőkre, fő- és alügyészekre, fő- és alszolgabírákra, esküdtekre, táblabírákra koncentrálódó kutatás eredménye szerint - 1713-1813 között 108 család 287 tagja viselt vármegyei hivatalt, folyamatosan 28 család volt jelen a tisztikarban. Ezek közül 14 famíliából a vizsgált időintervallum % részében minimum két tisztviselő került ki. Ez a 14 legbefolyásosabb család az összes családnak alig részét tette ki, viszont az összes hivatalviselő közel ‘/«-ét adta. Ódor, 1997. 98. p.; uő., 1995. 31-34. p. 55 Az első fennmaradt calendarium titulare - feltételezett címe Schematismus Inclyti Regni Hungáriáé (1730) - ismertette az egyházi és világi méltóságok sorában a főispánokat. Az 1740-ben Győrött megjelent Streibig-féle Calendarium Jauriense pedig 1759-től már az alispánokat is közölte. Az első naptár nélküli, önállóan megjelent tiszticímtár Speiser Ferenc Domonkos Ecclesiasticae et saeculares Regni Hungáriáé dignitates ac honorum tituliji volt (1764), amely helytartótanácsi ellenőrzéssel készült. A helytartótanács 1789. nov. 4-i rendeletével meghagyta a bármely hivatalt érintő változás bejelentését minden év okt. 1-jéig, így a címtár jan. 1-jén naprakészen jelenhetett meg. A későbbiekben az augusztus vége-október vége közti időszakban kellett a tisztviselők névsorát felterjeszteni. Erre a kötelezettségre többször figyelmeztették a vármegyéket is, azok rendre felterjesztették az első- és másodalispánok nevét. Decsy Sámuel a Magyar álmanakban (1794-1796) tette közzé a megyei tisztviselők teljes névsorát, példáját Bors Sámuel követte a pozsonyi Tiszti tárral 1826-ban, amely főleg a megyék, városok tisztikarával kívánt megismertetni. A Magyar Kurír kiadója, Pánczél Dániel is megjelentette a vármegyei tisztviselők nevét. A pontos, korrekt adatközlés érdekében az érintett megyéktől kért felvilágosítást. Egy évszázadon át adták ki a Trattner-Károlyi cég jóvoltából a Megbővített Közhasznú Nemzeti vagy Hazai Kalendáriumot (1815-1916), amely a vármegyéknél az elérhető teljességre törekedett, de ezen túl az 19