Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

III. Gazdasági változások a 18. század második felében - 3. Agrárviszonyok a 18. század végig

A táblázatból megfigyelhető a korábbiakban jelzett tendencia is: az 1753as évben az előző évtizedben minden állat esetében csökkenés, majd a következőkben növekedés volt.

102 Bihar megyében az árvizes, vízállásos területeken az állattartás sok nehézségbe ütközött. A települések lakói gyakran panaszkodtak arról, hogy a legelőket, kaszálókat elönti a víz (például Bakonszeg, Pelbárthida, Püspöki). Szentandrásról, Paptamásiból pusztákra vitték árvízkor az állatokat, Nagybajomból két mérföldre

103 kellett elmenni takarmányként használható fűért, és idegenből származott a széna Esztáron, Jákóhodoson is. A legelőket és réteket nem különböztették meg egymástól, azt nevezték általában rétnek vagy kaszálónak, ami a határ mélyebb részén volt.

104 Bakonszeg, Nagyrábé, Nyüved lakói arról panaszkodtak úrbérrendezéskor, hogy csak gyékényes, sásas füvet lehet kaszálni, amiből nem lesz használható széna. A rétek, legelők fűtermésével takarékoskodni kellett. Bárándon, Borson, Gáborjánban a réteket csak egyszer kaszálták, majd ráhajtották az állatokat, és a terület a későbbiekben legelőként funkcionált. Darvason kaszálás előtt nem engedtek legeltetni, hogy a széna biztosítva legyen.

105 A megnövekedett lakosság a 18. század közepén egyre nagyobb intenzitással igyekezett kihasználni Bihar megye árvizes településein az ártér nyújtotta gazdasági lehetőségeket. Hogy ez jelentős jövedelmet biztosított, jól látszik az úrbéri szolgáltatásokra vonatkozó összeírásokból, hiszen abból már a földesurak is részesedni kívántak. A derecskéi uradalom valamennyi településéről jelentős mennyiségű nádat vittek a debreceni és nagyváradi piacra, tetőfedésre és eladásra való nád volt ezenkívül Nagyrábén, Darvason, Bárándon, Esztáron, Hencidán, Jákóhodoson, Furtán, Borson stb. is. Gyékényt fontak és szőttek Dancsházán, Furtán, Borson, Gáborjánban, bár utóbbi településre más határból hozták az alkalmas alapanyagot. Borson vesszőből kasokat és más használati eszközöket kötöttek, Kávásdon, Görbéden részben a folyókon leúsztatott, részben a földesúrtól vásárolt fából csónakokat, vályúkat, teknőket készítettek. Az ártéri vadászatra utal, hogy a derecskéi uradalomban már a 18. század eleje óta a földesúri ajándékok közt szerepelt a fácán, Bárándon, Nagyrábén pedig a nyúl. Szintén ebben az uradalomban minden község kötelezve volt teknősbéka adására, amit az Eszterházyak kismartoni központjába kellett szállítani e messzi vidékről.

106 A békák mennyisége 1770-ben már 1700 db-ot tett ki. Báránd, Nagyrábé lakói halat, csíkot adtak, rajtuk kívül csíkkal tartoztak a borsiak, rákot, csíkot, teknősbékát adtak a bárándiak is. A komádiak a debreceni piacot látták el rákkal, a bakonszegiek a teknősbékát Bécsben értékesítették.

107 102 Szendrey, 1968. 154-156. p. 103 Kb. 17 km 104 Orosz, 1981. 241-243. p. 105 MOL C 59. Kilenc kérdőpont, Bihar megye 106 Szendrey, 1968. 115. p. 107 Vályi, 1799. I. köt. 99-100. p.