Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

III. Gazdasági változások a 18. század második felében - 3. Agrárviszonyok a 18. század végig

Az 1770-es években is fontos szerepet játszottak a községek gazdálkodásában a puszták, amelyeket elsősorban bérelt legelőként hasznosítottak (például a püspökiek Micskét, a nyüvediek Kügyöt, a szentandrásiak Iklódot). Az inándiak Kismegyer pusztán szántókat alakítottak ki, amelyek után a termés 1/9 részét adták a földesúrnak. A furtaiak Papmegyer pusztát kapták meg, ahol a két nyomásban művelt szántók egyik fordulója volt. Bakonszeg, Berettyóújfalu, Bojt, Váncsod lakói Bocs pusztán szintén földműveléssel hasznosították a területet. A bakonszegiek nem adtak a termésből szolgáltatást, hanem a földesúr itteni majorságát művelték, míg a többi bérlő falu jobbágyai kilenceddel tartoztak.

108 A 18. század közepén már rendszeresebben találkozunk aliódiumokkai a Bihar megyei árvizes településeken. Az első majorságokban e területen is az állattartásra rendezkedtek be. A földesúr saját állatait tartotta a közös legelőn, azoknak karámokat, marhaállásokat építtetett, téli vagy a kiegészítő takarmányozásukhoz bizonyos mennyiségű széna lekaszálását, összegyűjtését kérte robotban az úrbéresektől. Következő lépés volt, hogy a robotban kaszálandó réteket elkülönítette, a pusztai legelőket pedig saját állatállományának tartotta fenn. Az elkülönített területek szántóföldi művelés alá vétele csak befejezése volt a folyamatnak. Bocs pusztán, mint láttuk, a bakonszegi földesúr, a Rhédey család számára már kialakítottak szántóföldi majorságot. A derecskéi uradalomban - a térképeken is látható kisebb erdőterületeken kívül - továbbra sem volt majorság, mert a jobbágyok csak pénzszolgáltatással és kisebb-nagyobb ajándékokkal tartoztak. A nagybajomiak 1770-ben mégis arról panaszkodtak, hogy a szántók szélén lévő kaszálóikra a földesúr igényt tart. Dancsházán az összes kaszáló földesúri tulajdon volt, ahol a jobbágyok saját állataik számára felesben, harmadában gyűjthettek szénát. Paptamási lakói robotban kaszáltak, a borsiak hasonlóképpen a Babolcsi pusztán gyűjtötték a szénát a földesúrnak, a furtaiak 100 boglya szénát hordtak össze, nádat vágtak, a kialakuló majorságban istállót és egyéb gazdasági épületeket emeltek. A darvasi földesúrnak az állattartó telepen kívül szántója is volt, ahol a jobbágyok négy-hat marhával robotoltak. Bárándon uradalmi téglavető is üzemelt, ahonnan évente 100 ezer téglát hordtak Nagyváradra. E település határában volt uradalmi nádas és 80 köböl gabonaföld is. Hogy a szántó-vető majorságok kialakítása lassan haladt, annak oka volt a termények értékesítésének nehézsége is. A földesuraknak gyakran volt olyan gondjuk, hogy az 1/9-ből származó gabonát sem tudták eladni, a tárolás pedig körülményes volt. Jellemző a Rhédey-birtokhoz tartozó Zsáka példája, ahol 1762-ben 600 köböl őszi és ugyanannyi tavaszi vetését írták elő azzal, hogy a megtermelt gabonával a jobbágyok vásározni is tartoznak.

109 Békés megye széles határú településein a földhasználat még a 18. század második felében is az átalakulás képét mutatta, és azt elsősorban a természeti 108 MOL C 59. Kilenc kérdőpont, Bihar megye 109 Papp, 1998. 53. p.