Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)
III. Gazdasági változások a 18. század második felében - 3. Agrárviszonyok a 18. század végig
szélhetünk. Két nyomást említenek Bors, Bakonszeg, Dancsháza, Darvas, Fúrta, Gáborján, Hlye, Inánd, Kávásd, Paptamási, Pelbárthida, Püspöki településeken, míg Báránd, Esztár, Görbed, Nagybajom, Nagyrábé, Nyüved, Szentandrás falvakban három nyomásról számoltak be a megkérdezettek. A bakonszegiek jelezték, hogy kettőről most térnek rá a harmadik nyomásra. A nyomások számától független volt, hogyan osztotta a parasztság egymás között a földet. Fúrta és Bors helységben, ahol két nyomás volt, valamint a három nyomásban gazdálkodó Bárándon állandó telkek alakultak ki. Hencidán az őszi vetésre szánt telkeket állandónak tekintették, míg a tavaszi nyomást újraosztották. Az egész határ vonatkozásában újraosztás volt Nagybajomban, Inándon, Paptamásiban, Pelbárthidán, Szentandráson is. Utóbbi két településen nem egyenlő mértékben, hanem tehetség szerint (azaz az igaerő arányában) lehetett földhöz jutni. 96 A növénytermelés alakulását Pankotai László kutatásai alapján mutatjuk be. 1720 és 1740 között a növénytermelés súlypontja a búzára esett. Bihar megyei átlagban a legnagyobb búzatermelő települések a Körös és Berettyó árterület északkeleti részén voltak: Nagyszalonta (átlag évi 1613 köböl), Madarász (683 köböl), Nagyharsány (534 köböl), Berettyóújfalu (522 köböl), azonban Derecske kimaradt ezek sorából. 1743-tól a Kis- és Nagysárrét környéke került az élre (Cséffa - 4081 köböl, Báránd - 1011 köböl, Berekböszörmény 1091 köböl, Konyár - 1303 köböl, Mezőgyán - 1153 köböl), míg a FeketeKörös mentén visszaesés következett be. 1753-tól másutt is további gyarapodás volt, 1763-tól pedig a korábban nem kiemelkedő helységek növelték területeiket. Az úrbérrendezés idejére Bihar megye sík területein mindenütt a búza foglalta el az első helyet. Különösen a mocsárból kiemelkedő részeken, ahol a környéken élő lakosság legfontosabb táplálékát kellett megtermelni (Nagybajom, Nagyrábé,Torda, Vékerd, illetve Okány, Ugra). 97 A kukoricát Biharban a második legfontosabb növénynek tekintették. Vetésterülete egyenletesen növekedett. 1720-ban Cséffán (313 köböl) és Jánosdán (471 köböl), 1743-ban Oláhszentmiklóson (480 köböl), Konyáron (466 köböl) termett a legtöbb kukorica. 1753-tól a mezővárosokban visszaesés mutatkozott, de még mindig jelentős volt a termelés például Konyáron (610 köböl), Kábán (531 köböl). 1763-tól e növényfajta általános visszaesése mellett egyenletes elterjedésével találkozunk. Bihar megyében a harmadik legfontosabb növény a zab volt. A 18. század elején a Fekete-Körös mellett termelték elsősorban, majd a központ a SebesKöröshöz került (Kornádi - 360 köböl, Cséffa - 484 köböl, Geszt - 395 köböl, Oláhszentmiklos - 309 köböl), azonban a mocsárvilág szigetfalvaiban (Dancsháza, Szerep, Udvari, Vekerd, Zsadány) nem vetettek zabot. Az 1750-es években visszaesés következett be, majd 1763-tól újra fellendülés a Sebes-KöBársony, 1985. 19. p., MOL C 59. Úrbéri tabellák a felsorolt helységekről. Pankotai, 1985. 87. p.
