Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

III. Gazdasági változások a 18. század második felében - 3. Agrárviszonyok a 18. század végig

rös és a Berettyó mellett is (Konyár - 137 köböl, Kornádi - 257 köböl, Kismarja - 356 köböl).

98 A rozs mennyisége elmaradt a búza mögött, és csak a hegyes, dombos vidéken termelték. Árpát a 18. század folyamán az 1740-es években termeltek legtöbbet. 1720-ban Derecske (1291 köböl), Báránd (545 köböl), Berekböszörmény (370 köböl), Kaba (356 köböl) volt a legfontosabb árpatermelő település, amelyekhez 1743-ban Berettyóújfalu (949 köböl), Kismarja (417 köböl), Kornádi (683 köböl), Konyár (796 köböl), Bajom (680 köböl) csatlakozott. 1753-tól csökkenés kezdődött, de néhány településen még mindig jelentős volt az árpavetés (Derecske - 923 köböl, Kaba - 1022 köböl, Udvari - 877 köböl). 1763-tól újabb csökkenés tapasztalható, a felsorolt helységekben is (Kaba - 761 köböl, Derecske - 504 köböl, Udvari 295 köböl). A köles vetése is fokozatosan csökkent. 1720-ban Derecskén 1302, Bárándon 212, Berekböszörményben 181 köböl kölest vetettek, de már 1743ra jelentősen csökkent e terület (Derecske - 81 köböl, Berettyóújfalu - 131 köböl, Zsáka - 110 köböl). A 18. század közepén a köles termelése nyugatra tolódott, de a gabona kiszorította. A kertek a ház körül, a káposztások a határban voltak. Borsót, lencsét, lent, kendert, dinnyét, hagymát, petrezselymet, uborkát termeltek, egyre terjedt a dohány, és néhány helyen komló is volt (például Esztár).

99 Az állatállományban a 18. század közepén is az ökör volt a legfontosabb. 1720-ban Nagyszalontán 388, Derecskén 474, Berettyóújfaluban 285, Berekböszörményben 363, Jánosdán 264, Cséffán 258 darabot tartottak. 1743-ban a felsoroltakon kívül meghaladta a megyei átlagot (56 darab/település) az ökrök száma Okányban, Gyantán, Sarkadon, Tamásdán, Mezősason, Biharkeresztesen, Berekböszörményben, Furtán, Darvason stb. a „vizes" települések közül. Ebben az évben legtöbb ökör volt Nagyszalontán (388 db), Cséffán (351 db), Berettyóújfaluban (351 db), Kismarján (280 db). Az 1740-es évektől csökkenés tapasztalható, főleg Okány, Gyanta, Sarkad, Mezősas, Tamásda stb. esetében. 1763-tól elsősorban a Berettyótól északra fekvő területeken volt emelkedés. 1720-ban az árvizes községek közül 100-nál több ló volt Derecskén (209 db), Kábán (178 db), Nagyszalontán (119 db), Nagybajomban (178 db), Udvarin (134 db), Bárándon (103 db). 1743-ban 27 db volt a megyei átlag községenként, de az állomány növekedése meghaladta az ökrökét. Kábán 466, Derecskén 366, Nagyszalontán 374, Nagybajomban 282, Bárándon 245 lovat tartottak. A Berettyó és Sebes-Körös között az átlag alatti volt a lótartás (Ártánd, Bors, Mezőpeterd), és a Körösök felső folyásánál még rosszabb volt a helyzet. 1753-tól a megyében általános volt a visszaesés, ami főként a hegyvidéki területek rossz ellátottságában mutatkozott meg, csak néhány ártéri helység emelkedett ki (Kaba - 523 db, Derecske - 357 db, Nagybajom - 254 db, Berettyó98 Pankotai, 1985. 88. p. 99 Pankotai, 1985. 95. p.