Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

II. A Körös és Berettyó vidéke a 18. század első felében - 4. A derecskéi uradalom viszonyai az Eszterházy család birtokba iktatását követően

Konyár, Méhkerék, Mezősas, Nagybajom, Nagyszalonta, Oláhszentmiklos, Sáránd, Zsadány, kiegészítve egy sor pusztával. A terület aló. század végére a török betörések miatt elpusztult, majd 1600 után a hajdúk vették birtokukba. A törökkel a harcok a 17. század második felében tovább folytak, és - mint jeleztük - Nagyvárad 1660-ban esett el. Az elmenekülő lakosság újra meg újra visszatért, és 1692-ben a vidék ismét lakott volt. Az uradalom 1702-ben került az Eszterházy családhoz, zálogbirtokként. A kamara ugyanis 264 749 Ft-tal tartozott Eszterházynak, ezért 100 000 Ft fejében átadta az ekkor 15 településből álló, Derecske központú uradalmat. Ekkor még lakatlan, illetve puszta volt Feketebátor, Méhkerék, Mezősas. Ide tartozott viszont Kereki és Tóti község, amelyek 1706-ban elkerültek az uradalomtól. A birtokba adással az itt élő hajdúk elvesztették előjogaikat, és a korábbinál rosszabb helyzetbe kerültek. A zálogbirtokosság azonban Eszterházynak sem jelentett biztonságot, ezért 1745-ben az uralkodótól megszerezte az örökös jogot.

65 A falvak lakóinak száma folyamatosan növekedett. Az 1692. évi vármegyei összeírás szerint a birtok falvaiban 215 család élt: a legnépesebb Berettyóújfalu volt, 53 családdal. 1712-ben a 13 érintett faluban 644 család lakott, a legtöbb ekkor is Berettyóújfaluban (138 család), míg Zsadányban mindössze 13 családfőt számláltak. 1714-ben egy uradalmi felmérés a települések gazdasági viszonyait tekintette át, és ez már a török elleni harcok és a Rákóczi-szabadságharc utáni tartós berendezkedésre utal. A birtokközpontban, Derecskén 60 ház volt, kocsmát, mészárszéket, egy vízi- és két szárazmalmot tartottak fenn a termékeny határban megtermelt gabona őrlésére. Kábán és Gáborjánban szintén elegendő volt a szántó és a rét, Gáborjánban - a kocsma és mészárszék mellett - a Berettyón két kétkerekű malom volt, és a tágas legelőkön 100 marhát tartottak. Sárándon kevés lakos élt, szűk volt a határ, hasonlóan Oláhszentmiklos román lakossága is szűkében volt a szántóknak és réteknek, amelyeket - egyéb híján - az uradalmi földekből bérelték. Nagyszalonta lakói - akik, mint korábban is jeleztük nem rendelkeztek szántóval, 1714-ben hét pusztát béreltek, és más falvakban bővítették a csekély szántót Félegyháza lakói is. Itt a Berettyó kis malmot hajtott, de azt csak a mocsáron keresztül lehetett megközelíteni. A hajdani szép falut, Komádit teljesen körülvette a víz, nem a saját határban, hanem ők is bérelt pusztákon szántottak és vetettek. Bajom lakói a víz miatt áttelepülésre kényszerültek. Végül megemlíthetjük, hogy az egykor tehetős nagybajomiak így panaszkodtak: „határjokat a víz igen élhette, ahol az előtt kazal szénákat kaszáltak, s búzát is némelly hellyen termesztettek, most hajóval lehetne járny, marhájukat túl a Saár Réttyén tanyák, Békés vármegyében pedigh 150 rénes foréntokban árendálnak pusztákat."

66 65 Szendrey, 1968. 15-23. p. 66 MOL P 108 Rep. 33/a. Fasc. A. No. 43., mikrofilmtár 14 426. doboz