Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

II. A Körös és Berettyó vidéke a 18. század első felében - 3. A Harruckern-birtok gazdálkodása az újjátelepülés után

megkülönbözteti a szabad költözködési joggal bírókat (a) és az örökös jobbágyokat (b), a zsellérek között a házzal rendelkezőket (a) és a ház nélkülieket (b). Külön rovatban szerepelnek az együtt lakó testvérek és fmk, akik között az összeírok két csoportot különítettek el: a családfővel közös háztartásában élőket (a) és az önálló háztartást fenntartókat (b). Ebben az összeírásban már név szerint szerepel Mezőberény és Gyula valamennyi családja, és új településként Kétegyháza is, amely - mint jeleztük - nem volt Harruckern-birtok. Az adatok némileg itt is eltérnek az eredeti és a másolati füzet között. 5. táblázat Békés megye településeinek lakossága (1730) település neve jobbágy zsellér együtt lakó (a) (b) Ca) (b) (a) (b) Békés 86 _ 1 52 24 1 Csaba 91 2 33 27 1 Doboz 32 1 11 4 Füzesgyarmat 37 1 1 4 14 Gerla 15 1 6 2 Gyoma 36 5 12 13 Gyula 138 46 16 98 48 2 Kétegyháza 57 8 5 13 2 Körösladany 29 14 6 2 Mezőberény 24 2 5 Nemeskereki 16 1 4 Öcsöd 41 12 4 3 Szarvas 42 2 10 9 Szeghalom 5 4 13 16 Szentandrás 17 3 9 4 Tárcsa 29 3 23 13 Vári 29 8 9 8 2 Vésztő 38 — 6 3 10 — Összesen 733 75 74 323 202 26 Az összeírás adatai szerint csak Mezőberény és Gyula új lakói közt voltak örökös jobbágyok. Igen magas viszont a zsellérek száma, és ezek jó része is a hazátlanok között szerepel. Míg 1720-ban 568 jobbágycsalád mellett 102 zsellércsalád élt (18%),

56a 1730-ban ez az arány meghaladta a 45%-ot. 1725-höz képest a családfők összesített száma jelentéktelen növekedést mutat, így az összeírást elrendelő megyei vezetőség joggal gondolhatott pontatlanságra. Ezért 1730 563

Ember, 1977. 19. p., Acsády, 31. p.