Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

II. A Körös és Berettyó vidéke a 18. század első felében - 2. Statisztika a 18. század elejéről

Békés megyében - ahol a telepítésekre a Harruckern-uradalom bemutatása kapcsán még visszatérünk - a gyulai megyeszékhelyen kezdetben vegyes lakosság volt: német, magyar és rác, akik különböző városrészekben telepedtek le. A jórészt katonáskodó rácok 1721-től kivonultak, és helyükbe román lakosság költözött. Németek települtek Mezőberénybe és az Arad megyei Elekre. Csabán, Szarvason és Mezőberényben szlovák lakosság is élt. Az elnéptelenedett falvak betelepítése megváltoztatta a közösségek gazdálkodást irányító szerepét. A faluhatár közös részei: az erdők, mocsarak, nádasok, halászóhelyek, legelők a birtok tulajdonosával közös használatban voltak, amelyekért a birtokosok a települések lakóitól külön díjazást kérhettek. A szántóföldeket a települések régi és új lakói évenként újraosztással vették birtokukba. Ahol a mocsarak miatt a faluhatár szűkös volt (Berekböszörmény, Kornádi, Szentandrás, Ugra), a házhelyek után, egységesen osztották ki a szántóföldeket, ahol bőségesen volt terület, a lakosok teherbíró képessége, igaereje volt a szántóterület birtoklásának alapja. A szántókon fő termény a kenyérnek való búza és a kétszeres (búza és rozs keveréke) volt, amelyekből a tavaszi árvizek miatt elsősorban tavaszit volt érdemes vetni. A búzából a legtöbb településen nemcsak helyi fogyasztásra, hanem eladásra is jutott. 1723-ban Sarkadon 14 kassai köböl,

40 Komádiban 12,45, Berekböszörményben 8,74, Derecskén 5, Szalárdon csak 3,79 köböl jutott egy háztartásra. Ha a termés 1/3 részét vetőmagként felhasználták, a földesúrnak kilencedet adtak, Bihar megyében egy-egy háztartásnak minimum 0,80, maximum három liter gabona maradt naponta, ami felülmúlta a szükségleteket. A búzán kívül termeltek árpát, zabot, kölest, tönkölyt és a homokos talajokon rozsot is. Vidékünkön mindenütt nagy mennyiségben termeltek kukoricát, amit a takarmányozás mellett a gabonaneműek kiegészítéseként táplálkozásra is használtak. Elterjedésében szerepet kapott a rövid tenyészidő, tehát a tavaszi árvíz elvonulása után is lehetett ültetni. Fontos volt, hogy nem kívánt nagy talajelőkészítést, míg az őszi gabona alá háromszor, a kukorica alá legfeljebb egyszer szántottak. A szegényebb, igaerővel nem rendelkező lakosság, olykor csak kétszer megkapálta a kukoricaföldjét, és így is megfelelő terméshez jutott.

41 Az állattartásban a szarvasmarha vezetett. Az ökrök száma főként a nagyobb szántókkal rendelkező településeken emelkedett magasra, de mivel általában hat ökörrel kellett a nehéz, átázott talajt szántani, igaerőben így is hiány volt. Lovat a paraszti gazdaságokban és az uradalmakban egyaránt keveset tartottak, sertés viszont minden családnál volt. A juhászat a nyirkos legelőkön kevéssé volt életképes. A gazdálkodás átalakulása a 18. század közepén kezdődött, aminek egyik következménye a Mária Terézia-féle úrbérrendezés, a földesúri és úrbéri birtokok elkülönítése, a jobbágyok szolgáltatásainak meghatározása lett. Mielőtt 40 Kassai köböl: 125 liter 41 Papp, 1998. 84-85. p. Hasonló volt a helyzet a Rétközben is. Réfi Oszkó, 1997. 71. p.