Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

II. A Körös és Berettyó vidéke a 18. század első felében - 3. A Harruckern-birtok gazdálkodása az újjátelepülés után

azonban ennek hatásait vizsgálnánk, érdemes megismerkedni vidékünkön néhány földesúri birtok településeivel részletesebben. 3. A Harruckern-birtok gazdálkodása az újjátelepülés után Ha a Harruckern-birtok viszonyait vizsgáljuk, tulajdonképpen Békés megye történetét tekintjük át, hiszen e családnak meghatározó szerepe volt a megyében, gazdasági elképzeléseik pedig hosszú időre meghatározták a Körösök alsó szakaszain élők viszonyait. Elemzésünk forrása a Károlyi család levéltárába sorolt, Harruckern-birtokokra vonatkozó iratanyag, amelyet a Magyar Országos Levéltárban őriznek.

42 A gyűjteményből elsőként az országos és a megyei összeírások uradalom részére készült másolatait említhetjük, amelyek a lakosság számáról, jogállásáról (jobbágy, zsellér, hospes), a föld megműveléséhez nélkülözhetetlen állatállományról, helyenként a terméseredményről közölnek adatokat. Ezeket az összeírásokat nagyobbrészt feldolgozta és kiadta Ember Győző: „Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715-1730" című munkájában.

43 Másik fő forrásunk a családi irategyüttesben található kilenced összeírások gyűjteménye, amely 1727-től rendelkezésre áll. Az adatok között szerepel a családok száma, jogállása, a kilenced köteles gabona mennyisége. A szintén 1/9 köteles bárányokról a 18. század első feléből még nincsenek adatok. A Harruckern-uradalom első birtokosa és egyúttal a dinasztia megalapítója 1664-ben született, és a török elleni háborúk idején egész hadseregek élelmezését és anyagellátását, másutt a várerődítési munkálatokat irányította. Erdemei elismeréseként nem pénzt kapott az uralkodótól, hanem 1720-ban zálogbirtokként 11 községet, 24 ezer Ft értékben. Honosítása után 13 ezer Ft-ért megszerezte az Arad megyei Székudvart, az akkor még lakatlan Eleket és Szentmártont is. Gondot okozott, hogy a birtokhoz tartozó falvak határai között olyan puszták is voltak, amelyeknek nem a család volt a tulajdonosa. A rendezetlen viszonyok, a felmérés hiánya miatt ugyanis ezek kimaradtak az adományból. Ennek pótlására is sor került, és 1736-ban megtörtént a második, ünnepélyes beiktatás.

44 A birtok felépítése (a pusztákkal együtt) 1736-ban a következő volt: Gyula: Fövenyes, Olyves, Apáti, Szentbenedek puszta, Remeteháza, Szeregyháza, Alabián, Gyürkehely határrészek, Békés: Berény, Endrőd, Gyúr, Kamut, Dánfok, Csatár puszta, Tő gye, Nyárszeg határrészek, 42 MOL P 418. 43 Kiadva: Békéscsaba, 1977. (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8.) Mivel a szerző az összeírások eredeti - a Békés Megyei Levéltárban és a MOL N szekcióban őrzött példányait használta, az egyes rovatok és helyenként az adatok is mások, mint az uradalmi levéltárban lévő példányokban. A különbségekre az adott eseteknél felhívjuk a figyelmet. 44 Kismarjai-Konrád, 1935. 13-20. p.