Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

II. A Körös és Berettyó vidéke a 18. század első felében - 2. Statisztika a 18. század elejéről

élésére utal. A puszták hasznosításának harmadik módja, hogy a földesurak saját állataikat tartották a pusztákon vagy azok egy részén, ami a majorságok kialakításának első jele volt. Végül minden pusztán volt lehetőség házhelyek kimérésére, jobbágytelkek kialakítására, azaz a területek benépesítésére is. A Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békekötés után (1711) bekövetkezett nyugalmasabb évtizedekben az ország - és az általunk vizsgált területek lakossága is - növekedett. A gyarapodás fő forrása a természetes szaporodás volt, amely a megfelelő lakóhelyhez és életlehetőséghez jutott lakosság körében vett lendületet. A földbőség miatt a széles határú falvakban a jobbágyok területei nem aprózódtak el az utódok között, a megélhetés biztosítva volt. A természetes szaporodás országosan a 6-14 ezreléket is elérte.

37 A volt hódoltsági területek népessége növekedett az említett, a török kiűzése után megkezdődött spontán vándormozgalommal is. Elsősorban a túlnépesedett északi megyék magyar és szlovák lakossága kelt útra, és keresett boldogulást az újonnan felszabadított, néptelen területeken. A beköltözők ahogyan az országos összeírások készítői is látták - ezúttal is igen szegények voltak, nem rendelkeztek állatokkal, gazdasági eszközökkel.Területünkön a jövevények Gömör, Hont, Nyitra megyékből származtak elsősorban, de Bihar megyébe számottevő volt a szabolcsiak és szatmáriak átköltözése is.

38 A spontán betelepülők nem a pusztákra, hanem éppen rossz gazdasági helyzetük miatt a népesebb falvakba költöztek, azok létszámát növelték, bízva a régi lakosok és a faluközösség segítségében. A beköltözők másik része vidékünkre a moldvai, havasalföldi, erdélyi vagy kárpátaljai területekről jött, jórészt román vagy ruszin anyanyelvű volt. Ok is a jobb gazdasági lehetőségek reményében hagyták el a hegyvidéket, és próbáltak a tágas, jó termőfölddel borított, de olykor árvizes területeken boldogulni. Mindez azonban kevésnek bizonyult a földek megműveléséhez, amiben a terményekből részesülő földesurak is egyre nagyobb lehetőséget láttak. így az egyes birtokokon már nem a puszták egyszerű bérbeadásából vártak jövedelmet, hanem - mint említettük - jelentős anyagi ráfordítással igyekeztek lakottá tenni azokat. A szervezett telepítések alanyai nemcsak Kárpát-medencei lakosok, hanem külföldiek - elsősorban németek - voltak, akik egyénileg, vagy egyes birtokosok által szervezett csoportokban költöztek új hazájukba. A földesuraktól telkeket, házuk építéséhez segítséget, adókedvezményeket kaptak. A telepítések nyomán a korábban színmagyar vidék nemzetiségi képe megváltozott. Az ártér keleti részébe, Bihar megyébe románok telepedtek. Teljesen román lett például Barakony, Bedő, Feketebátor, Feketetóti, Görbed Gyires, Homoróg, Hlye, Inánd, Oláhapáti, Szentmiklós stb. Vegyes lakosság élt Darvason, Mezőpeterden, Szerepen, Zsákán, ruszinok éltek Keresztszegapátiban, a megyeszékhelyre, Nagyváradra pedig részben németek költöztek.

39 37 Magyarország története 1686-1790. 46. p. 38 Papp, 1998. 130. p. 39 Magyarország történeti helységnévtára, Bihar megye 281-322. p.