Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
1. számú függelék
Orczy György, báró (1788-1871) császári királyi kamarás, 1818-tól Pest megye táblabírája, részt vett az 1828-ban a színházi fundus ügyében kinevezett ad hoc bizottság és az 1832-ben a magyar nyelv ügyében kiküldött választmány munkájában. 1831-ben a Magyarországi Állattenyésztő Társaság elnöke, majd választmányi tagja. 1840-től tagja volt a Nemzeti Színházat irányító választmánynak. Újszászon rendelkezett birtokkal, uradalmának gazdálkodása országos hírű volt. Orczy katolikus volt. Podmaniczky Károly, báró (1772-1833) 1819-től Pest vármegye táblabírája. Részt vett az 1828-ban a színházi fundus ügyében kinevezett ad hoc bizottság és az 1832-ben a magyar nyelv ügyében kinevezett megyei küldöttség munkájában. Választmányi tagja volt a Magyar Állattenyésztő Társaságnak. A család a XVIII. században került Trencsén megyéből a Pest megyei Aszódra. Podmaniczky evangélikus volt. Reviczky Imre (?-?) Reviczky Ádám kancellár testvére. 1808-ban tett ügyvédi vizsgát. 1815-től második alügyész, 1816-ban első alügyész. 1820-tól Pest vármegye táblabírája. 1823-tól tiszteletbeli rendes ügyész, 1829 és 1832 között főügyész. Tagja volt az 1828-ban a színházi fundus ügyében kiküldött ad hoc bizottságnak és az 1832-ben a magyar nyelv ügyében kinevezett választmánynak. 1834-től a Királyi Tábla, 1842-től pedig a Hétszemélyes Tábla bírája. A család Árva megyéből származott, Pest megyében Izsákon és Tóalmáson voltak birtokaik. Reviczky katolikus volt. Sárközy Imre (1790-1836) 1809-ben tett ügyvédi vizsgát, 1812-ben tiszteletbeli aljegyzővé nevezték ki. 1816-tól harmadik, 1820-tól első aljegyző. 1829-ben főjegyzővé nevezték ki, tisztségét egészen 1836-ig viselte. 1831-től Pest vármegye táblabírája. 1830tól tagja volt a Marczibányi-alapítványnak, 1832-től pedig a magyar nyelv ügyében kiküldött megyei választmánynak. A család több tagja töltött be megyei tisztséget. Birtokaik voltak Tápiószelén, Kecskeméten, Bócsán, a család ez utóbbiról kapta előnevét. Sárközy református volt. Simontsits János (1783-1856) 1810-től a pilis járás alszolgabírája, 1823-ban ugyanitt főszolgabíróvá nevezték ki, tisztségében az 1829-es tisztújítás megerősítette. 1838-ban a lemondott Földváry Gábor helyett másodalispán lett. 1835 és 1837 között a budai Várszínház, 1841 és 1842, majd 1849 és 1851 között a Nemzeti Színház igazgatója, 1851-től gazdasági igazgató. 1840-től egészen haláláig a Hazai Első Takarékpénztár igazgatója, továbbá a pesti gyermekkórház választmányi elnöke. A katolikus vallású Simontsits-család Trencsén megyéből származott; Tinnyén rendelkeztek birtokkal. Az 1830-as 40-es évek fordulóján a család több tagja is feltűnt a megye tisztikarában. Szentkirályi László (1764-1833) 1785-ben esküdt, 1789-ben alszolgabíró, majd még ugyanebben az évben második aljegyzővé nevezték ki. 1790-től első aljegyző, 1798-tól helyettes alispán, 1810-től első alispán. 1793-tól Pestvármegye táblabírája. 1820-tól nádori ítélőmester, 1830-tól a Hétszemélyes Tábla bírája, császári és királyi tanácsos. 1805ben és 1830-ban Pest vármegye országgyűlési követe. 1792-ben Pest vármegye Szentkirályit bízta meg a pest-budai színtársulat gazdasági ügyeinek intézésével, majd az 1808ban a megye által kiküldött játékszíni deputáció elnöke lett. 1816-tól mint alispán részt vett a Marczibányi-alapítvány munkájában is. A Szentkirályi-család Közép-Szolnok megyéből származott, Pest megyében Tápjószentmártonban voltak birtokaik. Szentkirályi László katolikus volt.
