Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A kereskedelmi munkálat
birodalom két fele között, így a kereskedelmi kapcsolatok kialakítása során mint két idegen fél tárgyalhatnak egymással. A választmány ugyanakkor elismerte: Magyarország, gazdasági adottságai miatt, egyedül az örökös tartományokkal folytathat eredményes kereskedelmet. Véleményük szerint a birodalom másik felének termékeire és a hazai nyersanyagokra, terményekre egyforma mértékű vámot kellene kiróni. Zala, Győrhöz hasonlóan, kifogásolta a magyar termékekre kivetett külön vámokat, a rendi kárpótlási illetéket. A kölcsönösség elvét figyelembe véve az örökös tartományból érkező termékekre olyan mértékű vámot kellene kivetni, mely magába foglalná az imént említett, a magyar kereskedelmet sújtó ellentételezést is. 13 Érdemes azt is megjegyezni, hogy a megyék közül összesen három, Bács, Zala és Torontál tért ki arra, hogy Magyarország és az örökös tartományok között az eltérő kormányzási forma ellenére is sajátos összeköttetés létezik, ez pedig a kölcsönös védelmi kötelezettségben nyilvánul meg. Ezt a legegyértelműbben éppen Zala választmánya fogalmazta meg. A zalai vélemény természetesen azt sem hallgatta el, hogy gazdasági szempontból Magyarország és a birodalom másik fele között létezik bizonyos egymásrautaltság. Ezen a ponton ismét figyelemre méltó Boczkó véleménye, mely a szabadkereskedelem bevezetésével éppen az egy korona alatt élők szorosabb kapcsolatát szerette volna előmozdítani. A vármegyék többsége Békéssel ellentétben részletesen foglalkozott a különböző monopóliumok, valamint a céhek megszüntetésének kérdésével. 14 Temes vármegye a nemzeti szorgalom előmenetele érdekében sürgette a céhek, árszabások és valamennyi monopólium eltörlését. Hasonló álláspontot képviselt Nógrád és Zemplén is: a céhek, monopóliumok megszüntetését és a szabad gyáralapítás szükségességét hangsúlyozták. Csanád választmánya szerint a céheket az országgyűlés beleegyezése nélkül hozták be az országba, a jövőben azonban csak a törvényhozás dönthetne ezek sorsáról. Baranya, Csanád, Csongrád, Esztergom, Komárom, Somogy, Szatmár és Torontál küldöttsége egyértelműen a céhek megszüntetése mellett foglalt állást. Ugyanezt a véleményt fogalmazta meg Bács vármegye is. Érvelésük szerint a céhek: „napkeleti intézetek, [amelyek] a középidőkben [értsd: a középkorban], midőn még a népek kimíveltsége és a mesterségek űzése igen alacsony fokon állott, hasznot hajthattak;" a lelki fejlődés és a kézművesség tökéletesedésével azonban károsakká váltak. 15 Bihar választmánya a céhek megszüntetése után a mesteremberekre való felügyeletet az il13 A korszakban a kiviteli és behozatali vám mértéke megegyezett, nagyobb volt ugyanakkor a Magyarországi kiviteli cikkeket sújtó fogyasztási vám, továbbá egyoldalúan léteztek a birodalom másik felében az egyes tartományok és városok által kivetett vámok is. A fogyasztási és kárpótlási adó mértékét a kormányzat 1829-ben jelentősen csökkentette (1. Horváth 1868/b. 321.). 14 A céhek működésének korlátozása már az albizottság vitáin felmerült, a javaslatot azonban az összbizottság elvetette (Barta 1964. 249. skk.) 15 mert mint törvényes, mint státuszgazdálkodási tekintetből minden embernek meg kell engedni, hogy azon munkában, melyre alkalmatos, magát legszabadabban gyakorolhassa; - valakit mestersége űzésében határba szorítani, annyit tenne, mint azt azon jusban [értsd: jogban] háborgatni, mely szerént mindenkinek szabad szorgalma által javakat szerezni;" (MOL József nádor titk. praep. 16. cs. 211. v.)
