Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A kereskedelmi munkálat
badkereskedelem gyakorlati megvalósítása mellett foglalt állást. 9 Nem véletlen talán, hogy egy másik dél-alföldi megye, Bács érvelt hasonló határozottsággal a szabadkereskedelem mellett. Bács megye javaslatában nyilvánvalóvá tette: tisztában van azzal, hogy kevés dologról vélekednek olyan eltérően, mint a kereskedelem szabadságáról. A szisztéma gyakorlatban történő bevezetésének nehézségeivel a megye is számot vetett, mégis azt szorgalmazta, hogy valamennyi állam tegye a kormányzás fő alapelvévé a kereskedés szabadságát. Különösen fontosnak tartották ezt Magyarország esetében, mivel annak gazdasága elsősorban a földművelésen és a marhakereskedésen alapul. Barta István megállapítása szerint a mezőgazdasági jellegű megyék inkább a kereskedelmi szabadság, a fejlettebb iparral rendelkező törvényhatóságok pedig a kölcsönösség elve mellett foglaltak állást. 10 Az imént elmondottak némileg módosítják Barta állítását, hiszen vannak ellenpéldák, pl. Csanád, Torontál vagy Sopron. A kereskedés szabadsága mellett, mint Pest megye esete is mutatta, meghatározó jelentősége volt a megyei véleményekben a kölcsönösség, a reciprocitás fogalmának. A Magyarország és az örökös tartományok között megvalósítandó viszonosság gondolata megint csak a nemzeti szuverenitást volt hivatott kifejezni. Ezen a ponton azonban a vélemények égy része konkrét gazdasági problémákra is felhívta a figyelmet. Ebben az összefüggésben elsősorban a magyar árukra 1829-ben kivetett állandó, ún. rendi kárpótlási illetéket (ständischer Entschädigungsaufschlag) szükséges megemlíteni. Ebben az évben ugyanis az örökös tartományokban eltörölték a különböző városi és tartományi adókat, és ezek helyett egy kisebb mértékű, de a magyar fél által sérelmesnek tartott állandó illetéket vezettek be. 11 Ebből a szempontból érdemes tehát két dunántúli törvényhatóság gondolatmenetét közelebbről szemügyre venni. Győr vármegye választmánya szerint a birodalom másik felébe szállított termékekre a határon kivetett vámon kívül még egyéb „a statusok és városok javára is más nevezetes fizetések vettetnek". 12 A megye szerint hasonló vámokat kellene kivetni a hazánkba behozott ausztriai termékekre is. Az így kivetett vámok a közpénztárt, illetve azt a törvényhatóságot gyarapítanák, amely az illető terméket felhasználja. Tapasztalatuk szerint a II. József által bevezetett vámpolitika (prohibitivum systema) biztosította a birodalom másik felében a gyárak, a kézműipar fejlődését, ezen a téren tehát Magyarországnak is hasonló lépéseket kellene tennie. Zala vármegye a kérdés rendezése kapcsán leszögezte: Magyarország és a hozzá kapcsolt részek az örökös tartományokétól eltérő kormányzási formával bírnak; a kölcsönös védelmi kötelezettségen túl semmilyen más kapcsolat nem áll fenn a 9 Talán több mint véletlen egybeesés az, hogy éppen báró Wenckheim József - a Békés megyei választmányban résztvevő Wenckheim Béla apja - dolgozott ki 1826-ban egy olyan tervezetet, amely a kereskedelem szabadságában látta a gazdaság felvirágzásának legfőbb feltételét (Barta 1964. 144-146.). 10 Barta 1966. 155. 11 Magyarország és az örökös tartományok közötti kereskedelem 1820-as évekbeli alakulásáról 1. Horváth 1868/b. 320. skk. 12 MOL József nádor titk. praep. 16. es. 1.
