Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A kereskedelmi munkálat
szerint mind az örökös tartományokkal, mind a külfölddel szemben alacsony vámokat kellene meghatározni, természetesen a rendek befolyásával. Esztergom úgy vélte, amíg a hazai kereskedés virágzásba nem jön, minden ki- és beviteli, valamint átmenő vámot el kellene törölni és „inkább mindennemű kereskedésben szövetkezések a természeti kifejlődésre hagyattatnának". Amennyiben a vámok mégis megmaradnának, fontosnak tartották a nemzeti függetlenség szempontjából a kereskedésbeli tökéletes viszonosság érvényesítését. A vámok kérdését az országgyűlés hatáskörébe akarták utalni, de azt javasolták, hogy a birodalom két fele között megállapítandó vámtételeket a két fél által kijelölt küldöttségek egyeztessék előzetesen. 8 Bihar vármegye küldöttsége az előző véleményektől eltérően nem említette az országgyűlés hatáskörének kiszélesítését, ugyanakkor hangsúlyozta: a vámok tárgykörében történő változtatások előtt az uralkodó mindig kérje ki a Helytartótanács véleményét. A Helytartótanács pedig minden országgyűlésen számoljon be a rendeknek a kereskedelem állapotáról. A megyei választmány állást foglalt a Magyarország és az örökös tartományok közötti vámok eltörléséről, fenntartották volna azonban a birodalom határán kivetett kiviteli vámokat. A külfölddel kötendő kereskedelmi egyességek létrejötte előtt a küldöttség szerint az uralkodónak a Helytartótanácson keresztül a törvényhatóságok véleményét is meg kellene ismernie. Bács vármegye a harmincadvámok kapcsán nemcsak az országgyűlés, illeve a törvényhatóságok jogkörét kívánta tágítani, de alkotmányellenesnek minősítette a Magyar Kamarának az Udvari Kamarától való függését. A küldöttség elismerte ugyanakkor, hogy a birodalom két fele egymással összeköttetésben lévén, elkerülhetetlen a közöttük történő érintkezés. Mindebből nem következhet azonban - hangsúlyozták -, hogy Magyarországot az örökös tartományok módjára igazgassák. A törvényhatóságok tehát egyértelműen az országgyűlésre akarták bízni a külkereskedelem feltételrendszerének kialakítását, így a vámtételek meghatározását is. Különböző elképzelések fogalmazódtak meg azonban arról, hogy a vélemények többségében megjelenő „kereskedési szabadság" hogyan is valósuljon meg. Pest megye, mint láttuk, a szabadkereskedelemnek a lehetséges határig történő bevezetése mellett foglalt állást. A megyék egy része azonban különbséget tett a birodalom két fele, valamint a többi állammal való kereskedelem között. Voltak olyan megyék, pl. Sopron, Zemplén vagy Bihar, amelyek az örökös tartományok és Magyarország között el kívánták törölni a harmincadvámokat, más országok vonatkozásában azonban fenn kívánták tartani a mérsékelt vámokat. Komárom, Nógrád, Zala, Temes, Torontál, Baranya, Csanád viszont azt javasolta, hogy a birodalom két fele között a viszonosság (reciprocitás) alapján szabályozzák a kereskedés feltételeit, így a vámok mértékét is. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó a Boczkó által kidolgozott javaslat, amely egyértelműen a sza8 Az 1832-36-os országgyűlésen a királyi előterjesztésre adandó válaszfelirat vitájában is elhangzott az az indítvány, hogy a birodalom két felének kereskedelmi ügyeit a magyar országgyűlésből, illetve az örökös tartományokból delegált küldöttségek közösen tárgyalják meg. Ezt a javaslatot tartalmazta az 1833. márc. 30-án elküldött válaszfelirat. Az uralkodó azonban ezt az elképzelést ápr. 16-i leiratában elutasította, és végül a rendek is elálltak indítványuktól.
