Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A kereskedelmi munkálat
Borsod vármegye csupán az átmenő forgalomra kiszabandó vámok megtartásához járult hozzá, ennek meghatározását pedig az országgyűlés hatáskörébe utalta volna. Temes és Baranya küldöttsége hasonló véleményt fogalmazott meg: fontosnak tartották, hogy a birodalom két fele között az országgyűlés mindig a viszonosság alapján állapítsa meg az átmenő forgalomra kivetendő vámtételeket. Ugyanakkor leszögezték, a hazai termékeket minden akadály nélkül lehessen a birodalmon kívüli területekre szállítani, a behozatal szabályozásában pedig mindig a honi jólét legyen a fő szempont. Győr vármegye küldöttsége szerint az egyszer már meghatározott vámtételeket csak törvény útján lehessen módosítani. Egyrészt mert ez a tárgy az országgyűlés hatáskörébe tartozik, másrészt csak így biztosítható a kereskedés feltételeinek kiszámíthatósága. Zala vármegye bizottsága a mérsékelt és kiszámítható vámok mellett foglalt állást. Elképzelésük szerint ennek mértékét mindig az éppen ülésező országgyűlés tagjai, valamint a Helytartótanács és a Magyar Kamara képviselői közösen határoznák meg. Fontosnak tartották, hogy a jobb és olcsóbb külföldi termékeket a jövőben ne sújtsák olyan magas vámokkal, melyek a behozatalt gyakorlatilag lehetetlenné teszik: „Magyarország Ausztriának coloniája nem lévén, a kereskedésben az ilyes coloniale systemet, - mely mellett csak egyedül Ausztriától kellene néki azt szerezni drágábban, amit idegenektől olcsóbban vehet, soha meg nem ismerhet." 5 Sopron megye választmánya kijelentette: a nemzet virágzása és fejlődése szorosan összefügg a kereskedelem állapotával. A küldöttség éppen ezért három dolgot javasolt. Először is szorgalmazták a Magyarország és az örökös tartományok közötti vámok megszüntetését, azaz minden termék és termesztmény vonatkozásában a szabadkereskedelem bevezetését sürgették. Leszögezték ugyanakkor: mivel az ország jövedelmének legfőbb forrását eddig a vámok jelentették, a bevételkiesést feltétlenül pótolni kell. Sopron elképzelése szerint a feleslegessé váló vám- és harmincadházak elárverezéséből befolyó összeget tőkévé kéne átalakítani, a további hiányt pedig az ország által összeadandó közfundusból lehetne pótolni/ 1 A birodalom és a külföld viszonyában azonban a Sopron megyei választmány nem foglalt állást egyértelműen a szabadkereskedelem mellett. Egyrészt a birodalom két fele bizonyos termékeket szabadon vihetne ki, illetve hozhatna be (Magyarország pl. minden akadály nélkül exportálhatna gabonát, bort, gyapjút, marhát, ugyanakkor korlát nélkül importálhatna textilkészítményeket), másrészt viszont a többi, külföldre kiviendő és onnan behozandó termékre, nyersanyagra mérsékelt vámot kellene kivetni. 7 Nógrád elképzelése 5 MOL Kanc. Diaet. 11.cs. 6l5.v. 6 MOL Kanc. Diaet. 11. cs. 203. r. ; vö. még Barta 1966. 155. 7 Barta István Sopron megye javaslatát úgy értelmezte, mint amely három megoldási lehetőséget vázol fel a külkereskedelem szabályozására: vagy a szabad kereskedést, vagy azt, hogy csak a legfontosabb termékek legyenek kifelé és befelé vámmentesek, vagy a kölcsönösség elvét, (vö. Barta 1966. 155.) Valójában ezek a javaslatok nem három különböző lehetőséget jelentenek, hanem három együttesen megvalósítandó feladatot. A vármegyék ugyanis gyakran más elvek alapján kívánták szabályozni az örökös tartományok és Magyarország kereskedelmi kapcsolatát, és másként Magyarország és a birodalmon kívüli országok gazdasági viszonyát.
