Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A kereskedelmi munkálat
lémára világított rá Nógrád megye küldöttsége is. A bizottság ugyanis semmiképpen sem kezdte volna a kereskedelmi operátum megvitatását a harmincadvámok kérdésével. Véleményük szerint a kereskedés előfeltétele, hogy az ahhoz szükséges áru a rendelkezésre álljon, így először az előállítás, a termelés feltételrendszerét kellene javítani, illetve szabályozni. Másrészt, ha az országgyűlés a vámok kérdését tűzné elsőként napirendre, bizonyos, hogy a rendek és a kormányzat érdekei összeütközésbe kerülnének, így pedig a kereskedéssel kapcsolatban esetleg egyetlen érdemleges törvény sem születne. A megyék többsége azonban nem kívánta a kérdés megtárgyalását elodázni, sőt a közjogi természetű konfliktusoktól sem riadt vissza. Tolna megye két alapelvet fogalmazott meg a kereskedelmi munkálat véleményezése során. Egyfelől az 1791 :X. tc.-kel összhangban Magyarország a gazdasági élet terén is kapjon önállóságot, másfelől, hogy a kereskedésben a szabadság elve érvényesüljön. 3 Komárom szerint a Magyar Királyság polgári alkotmányánál és a Pragmática Sanctionál fogva független államot képez a birodalmon belül. Éppen ezért a választmány azt javasolta, a külfölddel kötendő kereskedelmi szerződéseket az uralkodó az ország nevében kösse, és a megkötött szerződéseket minden esetben terjessze a következő országgyűlés elé. 4 Csanád vármegye az ország alkotmányos függetlenségéből következően úgy vélte, hogy a harmincadvámok meghatározásának és megváltoztatásának joga az uralkodót és az országgyűlést közösen illeti. A vámtételek szakszerű kidolgozásával a megyei küldöttség egy, a fiumei kormányzó vezette választmányt bízott volna meg. Csongrád szerint a nemzeti szorgalom fő mozgatóját, a kereskedés felvirágzását gátolja, ha azt az ország függetlenségét garantáló törvények ellenére az örökös tartományok érdekeinek alárendelve intézik. Torontál küldöttsége is abból indult ki, hogy Magyarország az 1791 :X. tc. értelmében független ország, éppen ezért „sorsa megállapítása semmiféle külső tekénteteket el nem fogadhat". A választmány ennek ellenére lehetségesnek tartotta a birodalom két fele között a kölcsönösség alapján szabályozott szorosabb kereskedelmi kapcsolatot. A küldöttség egyben azt is kijelentette, hogy a hazai kereskedés fejlődése és ezáltal az ország belső erejének növekedése az uralkodóháznak is érdeke, hiszen csak ezáltal válhat Magyarország az örökös tartományok legbiztosabb védelmezőjévé. A többi állammal való kereskedésről szólva Torontál választmánya az javasolta, hogy azokra a külföldi termékekre, amelyek Magyarországon is bőséggel előfordulnak, behozatali tilalmat vagy igen magas vámokat kell életbe léptetni, azokra az árukra viszont, amelyek itthon csak elvétve fordulnak elő, alacsony vámokat kellene kivetni. Zemplén szerint a harmincadvámokat meg kellene szüntetni Magyarország és az örökös tartományok, valamint Magyarország és Erdély vonatkozásában, a kereskedelmi ügyek intézését pedig a törvényhozásra kéne bízni. 3 Csapó 1989. 35. 4 A választmány ezen kívül kifogásolta a munkálat első fejezet II. tc. 2. §-ban szereplő „Monarchia" kifejezést, mely véleményük szerint a birodalom egységére utal, ehelyett a „Hereditariae suae Majestatis Provinciáé" megfogalmazást javasolták.
