Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
Pest vármegye és a rendszeres bizottsági munkálatok (1831-1832)
deputáció érvelésének további fontos mozzanata a különböző gazdasági érdekek egyeztetésének az igénye, egyfajta kölcsönösségnek a szorgalmazása. Ennek előmozdítására bizonyos szervezeti kereteket is létre kívánnak hozni, a már alakuló Gazdasági Társulat mintájára, ahol a különböző vélemények, nézetek és érdekek szabadon megjelenhetnének. 23 A deputáció a gazdasági kapcsolatokban a felek érdekeinek kölcsönös tekintetbe vételére helyezte a hangsúlyt, még abban az esetben is, ha az egyik fél maga a kormány. Felfogása szerint ugyanis a mind a kormány, mind a lakosság hasznát egyaránt figyelembe kell venni, mert hosszú távon egyik fél érdekét sem szolgálhatja, ha a másik károsodik. 24 A kiküldöttségnek a gazdasági élet működéséről vallott elvei együttesen jelennek meg a dohány kereskedelemmel foglalkozó szakaszban. A deputáció a dohány forgalmának szabadsága mellett foglalt állást, a vámtételek megállapítását az országgyűlés hatáskörébe kívánta utalni, az Abaldo 25 eltörlésével a valódi konkurenciát kívánta megteremteni, s ha mindez nem válna valóra, akkor egy olyan részvénytársaság létrehozását sürgette, amely egyrészt a termesztőktől felvásárolná a dohányt, másrészt a kincstár (aerarium) szükségleteit elégítené ki. A társaság „kevés haszonnal" működve, „illő áron" vásárolná fel a terményt. Ebben a modellben jelen van tehát az országgyűlés illetékességének növelése, a szabályozott, de a lehetőségig szabad áruforgalom, a monopóliumok eltörlése, a termelő és a felvásárló méltányos, kölcsönös haszna. 26 A megyei küldöttség szerint - a munkálat negyedik részében szereplő — közpénztár (fundus publicus) alapját képezte volna a sófelár, továbbá meghatározott összeget kellett volna fizetniük azoknak a személyeknek, akik újonnan nemesi címet és ezzel együtt birtokot is kapnak az uralkodótól. Ugyancsak fizetni tartoztak volna azok, akik kamarai birtokot vásárolnak, továbbá a választmány el szerette volna érni azt, 23 A Gazdasági Társaság megalakításának terve a rendszeres bizottsági munkálatokat felülvizsgáló megyei kiküldöttség ülésein vetődött fel. „...a földművelésnek mindinkább-inkább való tökéletesítése és az ország ez által való boldogításának tekintetéből" felállítandó társaság alapszabályának kidolgozására az 1831. március 18-i közgyűlés küldöttséget nevezett ki. A bizottság tagja volt többek között gróf Széchenyi István, gróf Keglevich László, gróf Teleky Sámuel, báró Orczy György, gróf Ráday Gedeon, gróf Károlyi György, Szentkirályi László, Glosius Dániel. (PmL PPSVm Kgy. jkv. 1831: 966.) Minden bizonnyal itt a későbbi, ténylegesen 1835-ben megalakuló Magyar Gazdasági Egyesület előzményéről van szó. 24 „Többnyire mind a lovak, mind a dohány vásárlására nézve áztat figyelembe venni és az országgyűlése alkalmatosságával, annak helyén és idején előadandónak véli ezen deputatio, hogy minekutánna a tapasztalás azt bizonyítja, hogy mind a lovaknak, mind a dohánynak, mind egyéb honi termesztményeknek a kormány szükségére való vásárlásában mindenkor csak a kormánynak képzelt haszna vétetik tekintetbe, anélkül, hogy a termesztő lakosok károsodásokra, következőleg a népnek erejére csak legkisebb figyelem is vettetne, holott pedig csak úgy lehetne a kormány hasznát állandóvá tenni, ha a termesztők károsodása eltávoztatik..." Opl 13. 25 Az Abaldo bécsi központú, a Lajtán túli területeken monopolhelyzetben lévő dohányfelvásárló szerv volt. A magyarországi kereskedők számára a dohány külföldre való kivitele nem volt ugyan kifejezetten megtiltva, de az Abaldo működése gyakorlatilag lehetetlenné tette az önálló dohánykereskedelem folytatását. Ezt súlyosbította, hagy a kormányzat a XIX. század elején rendkívül magasra,emelte a dohány kiviteli vámját. (Bővebben 1. Horváth 1868/b.) 26 Opl 13.
