Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
Pest vármegye és a rendszeres bizottsági munkálatok (1831-1832)
hogy a külföldön élő személyek birtokaik jövedelmének egy részét a fundus publicus gyarapítására fordítsák. A kereskedési munkálat ötödik szakaszában („Kereskedést előmozdító módok") a legtöbb megye az új utak megépítése kapcsán kitért saját kívánságaira, javaslataira, így Pest megye is igyekezett saját érdekeit megfogalmazni. Az országos deputáció által javasolt, a megye területén áthaladó hét főút mellett a pesti kiküldöttség még a Zimony, illetve Galícia felé vezető út kiépítését is javasolta. Az útépítés nagyszabású munkájának megvalósításához azonban az országgyűlés segítségét és támogatását igényeli. 27 A kereskedelmi munkálat közgyűlési vitája 1832. január 9-én és 10-én zajlott. A rendek állásfoglalása alapvetően nem változtatott az operátum érdemi részén, bár a közgyűlés a munkálatnak az uralkodói felségjogokat korlátozni igyekvő kijelentéseit finomítani igyekezett. Másfelől a közgyűlés a szabad kereskedelem elvét önmagában helyesnek tartotta ugyan, ám a többi ország mintájára fontosnak vélte a „protectionale vám" bevezetését, „a hazai szorgalom és igyekezet" érdekében. 28 Pest vármegye deputációja az urbariális és adóbiztossági tárgy szoros összetartozását hangsúlyozó véleményt fogalmazott meg. A megyei választmány szerint a két operátumban megjelölt változtatások ugyanis csak egymást feltételezve eredményezhetik a kívánt reformokat. 29 Az úrbéri és az adóbiztossági operátum vonatkozó részei nem használnak ugyan pontosan definiált kategóriákat, mégis fölismerhető egy olyan társadalmi modell körvonala, amelyet a rész és egész viszonyával próbálnak szemléltetni. A deputáció kísérletet tett arra, hogy a különböző jogállású polgárok érdekeit összhangba hozva, biztosítsa az egész társadalom állandóságát, stabilitását. A munkálat megfogalmazói nem csupán a törvények erejére, hanem az összetartozás tudatára is számítanak, és ezt az érzületet kialakíthatónak tartották. Ez a felfogás természetesen nem számít újdonságnak, tipológiailag felvilágosodás kori vagy éppen antik közhelyek idézhetők párhuzamául. Az összetartozás érzületének megteremtését s ezáltal a társadalom (haza, nemzet) egységét két feltételhez kötötték: egyrészt az úrbéri terhek enyhítéséhez, másrészt a nemességnek a közterhekbe való bevonásához. Ez a közös társadalom-modell köti össze erőteljesen a két munkálatot. A megyei deputáció javaslata szerint a nemességnek ezentúl az adózókkal közösen kéne fizetnie a házi adót és az országgyűlési követek napidíját. A diurnum kérdése azonban az országgyűlésen várhatóan utolsókent tárgyalásba ve27 Opl 16. 28 Uo. 29 „...az egésznek erősítésére és állandóvá való tételére legbizonyosabb és legfoganatosabb mód az légyen: hogy az egésznek részei egymással oly egyarányosságban állanak, mely szerént a közterhek, a részekre erányos mérték oszolván, s eszerént a teherviselésnek nemcsak szükségéről, hanem erányos voltáról is, ki-ki meggyőzettetvén, a maga terhét nemcsak könnyen, hanem önkényesen [értsd: önkéntesen], és örömmel viselhesse, s ezáltal egy olyan egész álljon öszve, melynek ha netalán valamely részét vagy az egészet a történetnek [értsd: véletlennek] akármi csapása is érné, azt mindegyik rész mint tulajdon baját tekintvén, annak elhárítására Öszvevetett vállakkal igyekezzen." Op2 4.
