Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A banderiális munkálat
felkelésben résztvevők rendszeres fegyvergyakorlatát Nógrád szerint úgy kellene megoldani, hogy a törvényhatóságokban a nemesi felkelőknek mindig csak egy-egy csoportját hívnák össze fegyvergyakorlatra. A mezei munkák befejezése után azonban valamennyiüknek együttesen részt kellene venniük a gyakorlaton. Nógrád fontosnak tartotta azt is, hogy a fegyvergyakorlatot elmulasztókkal szemben szankciót lehessen alkalmazni. 24 Bars megye is azt szorgalmazta, hogy az egyetemen, az akadémiákon és a gimnáziumokban rendes tárgy legyen a katonai elmélet és gyakorlat, Bereg pedig az évenkénti fegyvergyakorlat helyett a hadiismeretek iskolai oktatását javasolta. 25 Sopron vármegye küldöttsége a fegyvergyakorlással kapcsolatban azt javasolta, hogy a megyei nemességet évente két alkalommal: Pünkösd havában (májusban), majd pedig Mindszent hava 15től Szent András hava 15-ig (október 15-tól november 15-ig) lehessen összehívni. A 18 és 35 év közöttieknek mind a kétszer, a 35 és 50 év közöttiek azonban csak Pünkösd havában kellett volna fegyvert fogniuk. Sopron azt javasolta: a nagyobb egységeknek, nevezetesen a kerületeknek minden harmadik esztendőben kötelezővé lehetne tenni a gyakorlatot. Elképzelésük szerint a felkelő sereg élére a főispán által kijelölt személyek közül a megye választana. Sopron közgyűlése azonban úgy módosította ezt a javaslatot, hogy a közgyűlés minden kandidálás nélkül maga választaná ki a megfelelő személyeket. Zala küldöttsége azt javasolta, hogy a tanulmányaikat befejező, illetve a 18 és 35 év közötti nemesek minden tavasszal vegyenek részt fegyvergyakorlaton. A zempléni albizottság elfogadta azt az elképzelést, hogy minden nemes 17 és 24 éves kora között két évet szolgáljon a rendes hadseregben, a közgyűlés azonban úgy határozott: a nemesség évenkénti fegyverben való gyakorlásáról a törvényhatóságnak kell gondoskodnia. Szatmár küldöttsége úgy vélte: nem csak a katonai szellemet, de a nemzeti szellemet is táplálni kell a hadseregben, ennek az elvárásnak azonban egyáltalán nem felelne meg, ha nemes ifjakat a császári királyi hadseregbe osztanák be. Ugyanakkor az ebből származó teher egyenlőtlenül oszlana meg a nemesi birtokok között. Baranya, Komárom, Somogy, Tolna és Temes szintén támogatta, hogy a nemesség évente hadgyakorlaton vegyen részt. 26 Temes azt is leszögezte: a nemesi felkelő sereg mint a rendkívüli védelem eszköze kizárólag az országgyűlés hatáskörébe tartozzon, főparancsnoka pedig a nádor legyen. Fontos kérdés volt az országos bizottság tervezetében szereplő állandó nemesi sereg felállítása is. Győr vármegye küldöttsége támogatta ezt az elképzelést. Véleményük szerint az ország védelmére mindegyik kerületben egy gyalogos- és egy lovasezredet kellene a nemesség soraiból kiállítani. A megyei küldöttség szerint a lovasezredekben szolgálók egyharmad részét minden harmadik, a gyalogosezredekben szolgálók egyharmadát pedig minden második esztendőben haza kellene bocsátani. Az állandó nemesi ezredek élére olyan tiszteket 24 A fegyvergyakorlattól távolmaradó személyek megbüntetését szorgalmazta Komárom is. Elképzelésük szerint a gyakorlattól távolmaradókat pénzbüntetéssel és kétheti tömlöccel lehetne sújtani. 25 Vö. Barta 1966. 171-172. 26 MOL Kanc. Diaet. 10. cs. 33. r. és MOL Kanc. Diaet. 11. cs. 332. r., valamint Csapó 1989. 51.