Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A köznevelési munkálat
hari küldöttség pl. a magyar nyelv általánossá tételéhez nélkülözhetetlennek tartotta a falusi iskolák számának szaporítását, és a pusztai iskolák felállítását. Mindehhez pedig nemcsak a községektől és a földesuraktól, de a tanulmányi alaptól is vártak anyagi segítséget. 21 Győr választmánya fontosnak tartotta, hogy minél több gyermek végezze el az elemi iskolát. Éppen ezért azt javasolták, hogy a városokban egyetlen gyerek se kezdhesse el a mesterségek tanulását, amíg a nemzeti iskolát el nem végezte. A falvakban pedig senki ne léphessen házasságra, amíg írni és olvasni nem tanult meg. A falusi iskolák kiépítése - elképzelésük szerint - nem csak az egyházak feladata lenne, de ehhez a földesuraknak is hathatós segítséget kellene nyújtaniuk. Az idegen nyelvű falvak iskoláiba nem annyira magyarul tudó, mint inkább született magyar oktatót kellene alkalmazni. Fontosnak tartották azt is, hogy magyar nyelv grammatikájával már a nemzeti iskolákban megismerkedjenek a tanulók. A választmány különös gondot fordított a nemzeti iskolák tanítóinak fizetésére. Településtípustól függően határozták volna meg az oktatók fizetését és egyéb járandóságát. A nyugdíj nagyságát a szolgálati idő alapján akarták megállapítani. Az országos tanítóképző intézetek felállításáig az ún. praeparandiák visszaállítását szorgalmazták, ahol a tanítói pályára készülők a megfelelő ismeretekre szert tehetnének, megismerkednének a tanítás módjával, sőt még a zenében és a rajzolásban is jártasságot szerezhetnének. A falusi iskolákról szólva Szatmár küldöttsége leszögezte: ezek az intézetek jelentik a "nevelés közönséges alapkövét", ezek létét a legvirágzóbb tudományos élet sem pótolhatja. A falusi iskolák fenntartása az ottani község gondjára és a földesúr segítségére van bízva, előfordul azonban, hogy egyikük sem tudja a helyi iskola működését biztosítani. Szatmár szerint éppen ezért szükség lenne egy külön alapra, mely a falusi iskolák anyagi hátterét képezné. Amennyiben ez nem valósulna meg, a felekezeti iskolákat össze kellene vonni, így a tanulók által fizetendő tandíj egyetlen intézmény pénztárába folyhatna be. Az országos bizottság által javasolt tandíj bevezetését Győr bizottsága éppen ebben az összefüggésben támogatta: a tanulók által befizetendő összeg ugyanis az iskolai alapokat gyarapíthatná. 22 A komáromi választmány a falusi és mezővárosi iskolák kapcsán fontosnak tartotta, hogy a német és a szlovák nyelvű helységekben csak olyan tanítókat és lelkipásztorokat ^alkalmazzanak, akik a magyart és a helyi közösség nyelvét egyaránt beszélik. Ezekben a helységekben a kétnyelvű írás- és olvasástanításra, valamint a kétnyelvű tankönyvek használatára tettek javaslatot. A választmány a falusi tanítók anyagi helyzetére is fel kívárita hívni a figyelmet, véleményük szerint éppen az alacsony fizetés és a rossz életkörülmények miatt ,,a' deákságnak több21 Bihar küldöttsége ezt a véleményt a magyar nyelv terjesztésével foglalkozó megyei küldöttsége munkálatának megvitatása után fogalmazta meg. 22 Szatmár másik javaslata az lett volna, hogy a feleslegessé váló gimnáziumok megszüntetésével felszabaduló források egy részét kellene a falusi iskolák megsegítésére szánni. Hasznosabbnak tartották volna azonban, ha ezt az összeget mégis inkább a hiányokkal küszködő tanulmányi alapba fordítanák vissza. Ez az utóbbi elképzelés egyébként megegyezett az országos bizottság javaslatával. A gimnáziumok számának csökkentését azonban több megye, így Bihar és Győr sem támogatta.
