Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A köznevelési munkálat
nyire csak az alja és sepreje adja magát erre a kenyérre...". A népesebb mezővárosi és szabad királyi városokban lévő iskolákkal kapcsolatban a küldöttség úgy vélte, ezeknek az iskoláknak valóban a „nemzeti csínosodás" műhelyeivé kell válniuk, legfontosabb feladatuk ezért az lenne, hogy a tanulókat felkészítsék a gimnáziumba való továbbtanulásra. Fontosnak tartották azt is, hogy azok a gyerekek, akik nem mennek felsőbb iskolába, megtanuljanak írni, olvasni, számolni és folyamodványokat készíteni. A vármegyék többsége természetesen a magyar nyelvű tanítás mellett foglalt állást, magyar nyelv elterjesztésének leghatékonyabb eszközét ugyanis a nemzeti (magyar) nyelvű oktatási rend általánossá tételében látták. A Komárom megyei közgyűlés javaslata szerint a „tudományokat" általában magyarul kell tanítani, mert „csak egyedül ez a tanítás módja legbizonyosabb eszköze a magyar nyelv terjesztésének." 23 A nemzeti (magyar) nyelven történő oktatás mellett érvelt Nyitra megye közgyűlése is, sőt még az országgyűlés megkezdése előtt felirattal akart a Helytartótanácshoz fordulni: az iskolákban ezentúl magyarul tanítsák a hazai történelmet, földrajzot és a természettudományokat. Ennek a koncepciónak azonban egyáltalán nem felelt meg az országos bizottság tervezete: ez utóbbi javaslata szerint a grammatikai osztályokban a hittanon kívül a földrajzot, a humaniora osztályokban is csak egyetlen tantárgyat, a hazai történelmet lehetne magyarul tanítani. 24 Ezt a javaslatot azonban a megyék többsége nem akarta elfogadni. A bihari választmány leszögezte: a tanítás fő célja a pallérozódás, ez pedig akkor érhető el a legsikeresebben, ha az ifjúság - korának megfelelő formában - megismerkedik a tudományokkal. Eddig azonban ez nem valósulhatott meg, hiszen csaknem érett korukig az idegen - latin nyelv - elsajátításával voltak elfoglalva. A bihari küldöttség tehát fontosnak tartotta, hogy a jövőben a „tanítás- és tanulásnak minden polczain" a magyar nyelvet tegyék általánossá. Szatmár küldöttsége szerint a hazai törvények és a nemzetiség szelleme egyaránt megkívánják, hogy minden tudományt magyar nyelven tanítsanak. Zala a nemzeti nyelv előmozdítása és a tudományok terjesztése érdekében elengedhetetlennek tartotta a magyar nyelvű oktatást az alsóbb iskoláktól egészen a pesti egyetemig. Kivételt csak a jelesebb latin írók munkáinak tanítása jelenthetett volna. Zala küldöttsége emellett fontosnak tartotta, hogy a gimnáziumokban működő lelkiatyák (exhortator) prédikációikat ne latinul - mint ahogy az országos bizottság javasolta -, hanem magyarul tartsák. Véleményük szerint az anyanyelv szeretete és terjesztése mind a köznépnél, mind az ifjúságnál a prédikációk által érhető el. Továbbá az evangélium tanítása, a hit terjesztése - mely a jó erkölcs és a jámbor élet alapja -, azon a nyelven történjen, melyet a magyar ifjúság a legjobban ért. Győr megye közgyűlése szerint a gimnázium első négy évében a római klasszikusokon kívül minden más ismeretet magyarul kellene elsajátítani, a felsőbb osztályokban azonban lehetséges volna a latin nyelven történő oktatás, csak néhány 23 A komáromi küldöttség eredetileg azt javasolta, a gimnáziumokban és a felsőbb iskolákban meg kellene határozni, melyik tárgyat tanítanák latinul és melyiket magyarul. 14 Vö. Komis 1927. II. 13. és Kármán 1911. 149.
