Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A köznevelési munkálat
a jövőben nem felekezeti, hanem nemzeti intézmények lennének, felügyeletüket a vármegye által kinevezett biztos látná el. 16 A küldöttség külön hangsúlyt fektetett arra, hogy minden faluban és benépesített pusztán jöjjön létre ez az iskolatípus. Számításuk szerint ennek megvalósításához 52 millió forintra lenne szükség, melynek felét az adózók, másik felét a nemesek fizetnék. Az oktatás egységét és felekezeteken kívüli voltát jelezte az az elképzelés is, hogy papi személyek a hitoktatáson kívül nem vehettek volna részt a tanításban. Az oktatás nyelve valamennyi iskolában a magyar lett volna, kivéve a polgári iskolákban, ahol valamennyi tanuló saját anyanyelvén tanulhatna, de egyúttal a magyart is el kellene sajátítani. Éppen az egységesítés szempontjából javasolta a küldöttség a líceumok megszüntetését, és helyettük 12 királyi akadémia felállítását sürgették. 17 A tanulmányi alap állapotát a küldöttség rendkívül aggasztónak ítélte. Elképzelésük szerint a felekezetek által a tanításra fordított alapítványok összeolvasztásával lehetne annak forrásait növelni. Továbbá az immár feleslegessé váló tanító rendek vagyonának törvény általi elvételével újabb anyagi erőforrások szabadulnának fel a tanulmányi alap számára. A megye közgyűlése kimondta: a polgári iskolák a haza felemelkedésének legbiztosabb módjai és eszközei, de ezen iskolák megvalósítását semmiképpen ném szabad az adózókra terhelni. Ellenezték továbbá a papoknak az oktatásból való kizárását és a líceumok megszüntetését. A küldöttség legfontosabb alapelvet azonban elfogadták: „az országban található tanítói intézetek nyilvánosítassanak,s öszveforrasztva nemzetesítessenek". A vármegyék többsége nem kívánt ilyen alapvető változást az oktatásban, de az érdekek egybeforrasztását és valamiféle egységesülést többen is megfogalmaztak. Több vármegye is aggasztónak tartotta az alapoktatást ellátó ún. nemzeti iskolák helyzetét. 18 A törvényhatóságok szerették volna hatékonyabbá tenni az ott folyó tanítást, és szilárdabb anyagi hátteret akartak biztosítani az elemi iskolák számára. 19 Nemcsak a nemzeti műveltség, de a magyar nyelv terjesztése szempontjából is kiemelt jelenőséget tulajdonítottak ennek az iskolatípusnak. 20 A bihetséges és jó korán öszveforrasztassanak, vagy legalább azoknak az élemedettebb korban kiforrható mirigynedvei kémiai értelemben neutralizáltassanak." 16 Az országos bizottság tervezete szerint is a megye felügyelte volna az anyanyelvi iskolákat (Kármán 1911. 151.). 17 Az akadémiák Pozsonyban, Győrben, Losoncon, Késmárkon, Kassán, Miskolcon, Nagyváradon, Szegeden, Karlovácon, Pápán, Pécsett és Zágrábban működtek volna. 18 A korszakban az anyanyelvi vagy nemzeti iskolák három típusát különböztették meg: a falusi, a mezővárosi és a szabad királyi városi iskolákat. A kiemelt anyanyelvi iskolákat normál iskoláknak nevezték, melyekben tanítókat is képeztek. A nemzeti iskolák felügyeletét a királyi tanfelügyelő látta el. A falusi és mezővárosi iskolák fenntartási kötelezettsége a plébánossal együtt a helyi földesurat mint kegyurat illette. A szabad királyi városokban a fenntarás költségeiről való gondoskodás és a felügyeletet ellátása a városi tanács hatáskörébe tartozott (Kanyar 1989- 79-80.); vö. még Hoós 1994. 252-253. 19 Néhány törvényhatóság - pl. Tolna, Zemplén - a kérdés jelentőségére való tekintettel a megye felügyelete alá akarta helyezni a nemzeti iskolákat. 20 Már az 1791-es bizottság is fontosnak tartotta, hogy a falusi és kisebb mezővárosi iskolákban a tanulók saját anyanyelvükön és magyarul is tudjanak írni, olvasni. A nagyobb mezővárosi és szabad királyi városokban pedig tananyagként szerepelt volna a „grammatica hungarica", valamint az anyanyelven és magyarul történő levelezés elsajátítása (Hoós 1994. 273•)•
