Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
Az adóbiztossági munkálat
következetes álláspontot képviselt: amennyiben az adózók is részt vehetnek a tisztségviselők és a követek megválasztásában, a nemességgel közösen viselnék a terheket, amennyiben viszont az eddigi gyakorlat maradna érvényben, a nemesség egyedül teljesítené fizetési kötelességét. A vármegyék egy része tehát hajlandónak mutatkozott arra, hogy a nemesség is hozzájáruljon a háziadóhoz és az országgyűlési költségekhez. Mindez valódi könnyebbséget jelentett volna az adózóknak, ugyanakkor ez a javaslat morális jelentést is hordozott: az első lépést jelentette volna a közteherviselés felé, és hozzájárult volna a nemesek és jobbágyok közötti válaszfal lebontásához. Széchenyi a Stádiumban erről így nyilatkozott: „ha a házi pénztár és országgyűlési terhek nem commassaltatnak, s a nemesség és pórság elkülönözve viszik azok súlyát, akkor a fő cél, ti. a hazafiak közti egyetértés s egyezés el van hibázva,..." 17 A megyei vélemények döntő többsége különös figyelmet fordított az országban állomásozó katonaság helyzetének szabályozására. A szatmári küldöttség úgy vélte: a katonaszállítás- és tartás, valamint általában minden olyan kérdés, mely egyfelől a törvényhatóságokat és az adózókat, másfelől a katonaságot érinti, a legfontosabb országos dolgok közé tartozik. Ismeretes, hogy az állandó katonaság 18. században történt felállítása óta a magyar országgyűlés időről időre szemére vetette az udvarnak, hogy az adózókra a legnagyobb teher a katonák elszállásolásából és élelmezéséből hárul. A kormányzat azonban úgy látta: sokkal nagyobb erőfeszítést jelent a jobbágyság számára a földesúri szolgáltatások teljesítése. 18 Ennek a több mint száz éves polémiának kívánt több megye is véget vetni, mikoris a katonatartással kapcsolatos kérdések elintézését az országgyűlés hatáskörébe akarta vonni. A Pozsony megyei küldöttség szerint a törvényhozásnak kellene meghatároznia az országban állomásozó katonaság számát, 19 neki kellene gondoskodnia ezek elhelyezéséről és élelmezéséről. A küldöttség úgy vélte, a katonaság számára szükséges termények árát az ország különböző részeinek adottságait figyelembe véve, mindig egyik országgyűléstől a másikig kellene a rendeknek meghatározniuk. Hasonló véleményt fogalmazott meg Sopron küldöttsége is, a közgyűlés azonban úgy módosította a választmány javaslatát, hogy a katonaság élelmezését a jövőben a királyi kincstár biztosítsa. A megye szerint ennek fejében még az évi hadiadó mennyiségének megemelését is vállalni kellene. A zempléni, somogyi meg a tolnai közgyűlés, valamint az esztergomi és a nógrádi küldöttség is a kincstárra akarta hárítani a katonatartás költségeit, Zemplén azonban kijelentette, ez a lépés nem járhat együtt a hadiadó felemelésével. 20 Nógrád itt arra is kitért, hogy a jövőben a magyar ezredeknél a naplókönyvek vezetése, a fegyvergyakorlás és minden rendelkezés nemzeti nyelven történjen, a Haditanácsban pedig magyar referenseket és bírákat is alkal17 Széchenyi 1991.1. 576-577. 18 Vö. Varga 1986. 13. 19 Az országos bizottság javaslata szerint az ország területén állomásozó katonaság 50 osztály lovasságból és 26 csapat gyalogságból állt volna. Elhelyezésükről a Helytartótanácsnak kellett volna gondoskodnia. 20 Vö. Barta 1966. 148-149.
