Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
Az adóbiztossági munkálat
mázzanak. Tolna pedig fontosnak tartotta, hogy az országban csak magyar ezredek állomásozzanak. 21 Komárom azt is hangsúlyozta: az országgyűlés a hadiadót kizárólag a magyar katonaság eltartására ajánlotta, ezért el kell érni, hogy a megajánlott összeg kizárólag erre a célra legyen felhasználva. Több megye is kitért arra, hogy az ország területén állomásozó katonaságot ezentúl ne a jobbágyoknál, hanem a már meglévő vagy még ezután építendő kaszárnyákban szállásolják el. Komárom azonban elutasította ezt az elképzelést, véleményük szerint a kaszárnyák felépítése újabb terheket jelentene az adózók számára. Az országgyűlés hatáskörének szélesítésén kívül tehát több megye is fontos alapelvként szögezte le, hogy - a hadiadón kívül - a katonatartásból további járulékos terhek nem hárulhatnak az adózókra. Csanád, Csongrád és Torontál küldöttsége azt javasolta, hogy a katonai regulamentumba foglalt termesztmények árát mindig az országgyűlés szabja meg az ország különböző területeinek adottságait figyelembe véve. Bács, Komárom és Torna azt szerette volna elérni, hogy a parasztok a piaci áron adhassák el a terményeiket a hadseregnek. A szatmári küldöttség szerint a piaci ár bevezetése nem mentesítené a jobbágyokat a terményszolgáltatásnál szokásos zaklatásoktól és zsarolásoktól, ezért azt javasolták: az adózók a hadiadó mellett fizessenek ún. „pótolék summát", ezáltal megszabadulnának a katonatartás kötelezettségeitől, és ezt a feladatot a jövőben a kincstár vállalhatná magára. Baranya választmánya szerint az adózókra a katonatartásból, a termesztményeknek a regulamentális áron történő eladásból háramlik a legnagyobb teher, holott az 1715:VIII. tc. következtében a hadseregről való gondoskodás kizárólag a kincstár kötelessége lenne. A bihari választmány szerint az 1715:VIII. tc.-kel felállított állandó katonaság eltartását az ország soha nem vállalta magára. Ezért a jobbágyok az országban állomásozó ezredek ellátása miatt a törvényesen megajánlott contributión kívül semmilyen más adóval nem terhelhetők. A választmány a követeknek adandó utasításban kívánta kijelenteni: „...az ország ősi alkotmánybeli szabadságával egyenesen öszveütközik, hogy [a köznép - V O.] a törvényes adón túl az úgynevezett katonai veszteségek által, annak törvényen kívül való nevelésének viselésével terheltessen" - a katonák eltartásáról ezért a kincstár köteles gondoskodni. 22 A megyei javaslatok tehát arra törekedtek, hogy a katonatartásból származó terhektől - amennyire lehetséges - mentesítsék az adózókat. A véleményekből az is kiderült, hogy a deperditát nem tartották a magyar törvényekből következőnek, még ha nem nevezte is minden megye kifejezetten törvénytelennek. Ez az álláspont egyébként megegyezett az országos küldöttség adóügyi albizottságának véleményével, amely szerint az állandó katonaság eltartását és az ezzel kapcsolatos terheket nem tekintik az ország törvényes kötelességének. 23 Ezt a javaslatot végül az összbizottság elvetette. A depercíitával kapcsolatban a Pozsony megyei választmány azt tűzte ki célul, hogy az országban minden arány 21 Vö. Csapó 1989. 51. 22 MOL József nádor titk. praep. 16. cs. 506. v. 23 Barta 1964. 127., 246.
