Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
Az adóbiztossági munkálat
megye jóváhagyta, hogy a nemesség az adózókkal közösen fizesse a házipénztár költségeit és a diurnumot, Hont megye pedig azt javasolta: a nemesek és nem nemesek fele-fele arányban fedezzék a házipénztár szükségleteit. Nógrád megye küldöttsége az úrbéri operátumban érvelt amellett, hogy a háziadó költségeit ne csak egyedül a jobbágyok viseljék. Felvetették egy megyei közpénztár létrehozásának a lehetőségét is, melyből a deperdita terheit lehetne mérsékelni. Torna az úrbéri munkálatban javasolta: a nemeség vállalja magára a követek napidíjának fizetését, és az adózókkal együtt viselje a házipénztár költségeit. A szatmári küldöttség az adóbiztossági munkálatban arra utalt, hogy az ország több részében kifejezésre jutott vélemény szerint a diurnumokat és a megyei tisztségviselők napidíját a nemességnek kellene átvállalnia. A küldöttség a közjogi munkálatban megfogalmazottakkal összhangban azt javasolta, hogy a követek napidíját a jövőben a nemesség és a jobbágyok fele-fele arányban fizessék. Esztergom ugyanígy foglalt állást az úrbéri munkálatban. Borsod vármegye közgyűlése kijelentette: a következő országgyűlés legfőbb célja az adózók terheinek csökkentése. Véleményük szerint a vármegye az úrbéri munkálatban mindent megtesz azért, hogy a jobbágyokra nehezedő földesúri terhek mérséklődjenek. Ahhoz azonban a közgyűlés nem járult hozzá, hogy a nemesség magára vállalja a házipénztár költségeinek akárcsak egy részét is. Úgy vélték, ennek a lépésnek következményeként a rendeknek idővel valamennyi adófajtához hozzá kellene járulniuk. Ezt pedig elképzelhetetlennek tartották egy olyan országban, ahol a jövedelmeket nem a nemzet kezeli, ahol a miniszterek nem adnak felvilágosítást a bevételekről és kiadásokról, sőt az országgyűlésnek felelősséggel sem tartoznak: „azt, hogy a nemesség magát adózás alá bocsássa - a polgári létei lelke zárja el". 16 A közgyűlés ugyanakkor igyekezett megcáfolni azt a vélekedést, mely szerint a nemesség nem vesz részt a közterhek viselésében. Azok az ingatlan javak ugyanis, melyektől az országban az állami adót fizetik, nemesi tulajdonúak, melyről azonban a nemesi rend az állam javára lemondott. A nemes jobbágyait tartja és táplálja, ennek következtében pedig gyakran több kiadása van, mint amennyit földesúri szolgáltatások címen kap tőlük kap. Ezenkívül a kincstári jövedelmek nagyobb részét (posta, sóilleték, harmincadvám) is a nemesség fizeti. Továbbá az utód nélkül meghalt nemesek és mágnások birtokai is a koronára szállnak vissza, ezeket a birtokokat pedig aztán mindig a korona hasznával adnák, illetve ajándékoznák el újra. De ugyancsak a vagyonos osztályt, azaz a nemességet érintette a devalváció is. Ezzel szemben a temesi választmány általános elvként fogalmazta meg: minden magyar polgár, nemes és nemtelen arányosan vegyen részt a közterhek viselésében, és arányosan részesüljön a haza jótéteményeiben. A házipénztár esetében a nemesi rendnek a költségekhez való hozzájárulását okvetlenül szükségesnek tartották. Tolna megye közgyűlése a háziadó kérdéséről az országgyűlésen akart döntést hozni. Békés megye a megyei tisztségviselők fizetésével és az országgyűlési követek napidíjával a közjogi munkálatban foglalkozott. A megye ebben a kérdésben 16 MOL József nádor titk. praep. 16. cs. 649. r.
