Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
Az adóbiztossági munkálat
javasolt elképzelés nem valósulhatna meg, akkor - a dunántúli megyék egy részéhez hasonlóan - az adóösszeírásnál annyi lábasjószágot kellene nyilvántartásba venni, amennyi a jobbágynak a legelőelkülönítés alkalmával a terület nagysága után járna. Ennek következtében az adó alapja állandó lenne, a marhatartás ösztönzést kapna. Akik pedig a megengedettnél kevesebb jószágot tartanak, legelőjüket haszonbérbe adhatnák azoknak, akik a kihasított legelőrészhez képest meghatározott mennyiségnél több állattal rendelkeznek. Az albizottság azt is fontosnak tartotta, hogy - Pest vármegye példáját követve - az adókönyvekben az adózók megnyugtatására ne csak a fizetendő adót, hanem annak tárgyait is tüntessék fel. 7 A szakaszküldöttség hangsúlyozta: a nemesek vagy nemesi kiváltsággal élők használatában lévő adóköteles földeket is össze kell írni, és utánuk adót kell fizetni. Ez a javaslat tehát a jobbágytelken ülő nemesek megadóztatását jelentette volna. 8 Az 1828-as összeírás szerint Békésben 85 egész jobbágytelken (azaz 2952,2 hold szántón) gazdálkodtak nemesek. 9 Az albizottság ugyancsak fontosnak tartotta, hogy kivétel nélkül mindenki járuljon hozzá a községekben felmerülő költségekhez. A nemeseknek vagy más, személyes szabadsággal rendelkező személyeknek a terményben meghatározott adófajtákat természetben kellett volna leróniuk, az egyéb szolgáltatásokat pedig pénzzel válthatták volna meg. Összhangban az úrbéri munkálatban megfogalmazottakkal, a szakaszküldöttség itt is hangsúlyozta: a községek költségeinek meghatározásába a törvényes bizonyságnak, azaz a szolgabírónak és esküdtjének mindig legyen befolyása. A község haszonvételeit pedig az uradalom és a törvényes bizonyság felügyelete mellett adják haszonbérbe. Az albizottság szerint a megye hivatalos épületeinek építése és fenntartása felesleges terheket ró az adózókra, ezért a vármegyei tisztségviselők hivatali lakásait el kellene adni, és ehelyett a magisztrátus tagjai lakásdíjat kapnának. 10 A szakaszküldöttség úgy vélte: az eddig ingyen végzett közmunkákat - a dunántúli vármegyékhez hasonlóan - meg kellene szüntetni. A jövőben a kézi és szekeres napszámért meghatározott bér járna a jobbágyoknak. A szakaszküldöttség a békeidőben az ország területén állomásozó katonaság ellátásáról és elszállásáról szólva úgy vélte, egyelőre a jelenlegi gyakorlatot kell fenntartani. csak a tiszta nyereség lehet az alapja. Igazságtalan volna tehát, ha az egy-két esztendős borjú után is adózni kellene, hiszen annak tartása az első két évben csak költséggel jár. Hiba volna a szarvasmarhákat már az első két évben összeírni, az országos bizottság által javasolt megoldással ugyanis az adózókat elidegenítenék a marhatartástól, „mely pedig a nemzeti gazdagságnak egyik nevezetes ága lenne" (MOL József nádor titk praep. 16. cs. 453. rv. 7 Beliczay szerint a Pest megye példájára való hivatkozás maradjon el, mivel ez a gyakorlat már a legtöbb törvényhatóságban meghonosodott. 8 A jobbágytelken ülő nemesek az egykorú kimutatás szerint 18 megyében fizettek adót, Békés azonban nem volt ezek között (1. KLÖM V 75. 4. jegyzet és 77. 11. jegyzet). 9 1791-ben 88 armalista közöl 76 gazdálkodott jobbágytelken (vö. Erdei 1986. 40-42.). 10 Beliczay azzal egészítette ki a javaslatot, hogy a katonatiszteket se a középületekbe, hanem a helybeli lakosoknál szállásolják el.
