Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
Az adóbiztossági munkálat
A megyei küldöttség a kereskedelmi munkálat megtárgyalása után, 1832. január 18-án tűzte napirendjére az adóbiztossági tárgyat. Jelen volt a küldöttség elnöke, Vidovich György, továbbá Beliczay József, Nagy Márton, Karassiay István, Molnár János, Boczkó Dániel táblabírák, Kállay Ignác első aljegyző, báró Wenckheim Béla tiszteletbeli aljegyző, Lengyel Márton főügyész, Németh Antal számvevő, Thomka Pál tiszteletbeli szolgabíró és Kövér János esküdt. A küldöttség három ülésben, január 18-án, 19-én és 20-án tárgyalta a munkálatot. A második ülésről báró Wenckheim Béla, a harmadik ülésről Karassiay István, Molnár János és Lengyel Márton hiányoztak. A bizottság egészében véve jóváhagyta a szakaszküldöttség javaslatait. A katonaság elszállásolása és ellátása kapcsán azonban eltérő álláspontot fogalmaztak meg. Véleményük szerint a katonákat a már meglévő, illetve a felépítendő kaszárnyákban kellene elhelyezni. így nem csak az adózók terhei mérséklődnének, de a katonai fegyelem megtartása is könynyebb lenne. A küldöttség a katonatartásból való deperditák megszüntetését sürgette, javaslatuk szerint a kincstárnak kellene átvállalnia ezeket a költségeket. A választmány azt is fontosnak tartotta, hogy a termesztmények regulamentális árát a jelenlegi viszonyokhoz igazítsák. A küldöttség ellenezte az országos bizottság javaslatát, mely szerint tartományi biztossá csak birtokos nemeseket lehetne kinevezni. A megye ugyanis több alkalommal - így a közjogi és a jogügyi munkálatban is - elutasította azokat a törekvéseket, melyek különbséget akartak tenni a birtokos és birtoktalan nemesek között. Csepcsányi Tamás az adóbiztossági munkálatban szereplő két tárggyal kapcsolatban fogalmazta meg észrevételeit. A házipénztár és a katonatartás kérdése ugyanis egyaránt lehetőséget nyújtott bizonyos reformgondolatok megfogalmazására. Csepcsányi ezt annál is inkább fontosnak tartotta, mivel - véleménye szerint - sem az úrbéri, sem az adóbiztossági operátum nem tartalmazott lényeges engedményeket az adózók számára. A különvélemény hangsúlyozta: ezentúl a megyei tisztségviselők fizetését és az országgyűlési követek napidíját a nemességnek át kellene vállalnia. Érvelése szerint ellenkezik a magyar nemzet méltóságával, hogy azok viseljék ezeket a terheket, akik a megyei tisztségviselők és országgyűlési követek választásában nem vehetnek részt. További könnyítést jelentene, ha megszűnnének a megyei tisztségviselők állandó lakásai. 11 Ezek fenntartása, felújítása ugyanis szintén az adózókat terhelte. Csepcsányi szerint az épületek eladásából befolyó összeg kamatai elegendőek lennének ahhoz, hogy a tisztségviselők megfelelő szállást béreljenek, ott, ahol akarnak. A kamatok felhasználásával továbbá lehetőség nyílna a megyeháza kibővítésére, így a tisztségviselők számára megfelelő számú szobát lehetne építeni. A második kérdéssel kapcsolatban Csepcsányi leszögezte: a jobbágyok számára lehetővé kell tenni, hogy ezentúl piaci áron adhassák el a katonaságnak termesztményeiket, a hadseregnek teljesített forspontot pedig a szokásos áron számítsák be nekik. „Úgy szinte [értsd: szintén] minden deperditák meg szűn11 Hasonló javaslatot tartalmazott a már ismertetett szakaszküldöttségi vélemény is.
