Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)

Az adóbiztossági munkálat

Az adóbiztossági munkálat Az 1827-ben kiküldött országos bizottság adóügyi albizottsága a tartományi főbiztosság igazgatójának, Végh Istvánnak az elnökletével ült össze. Az albizottság nem vitatta meg az 1791-es küldöttségnek az újoncozással és az újoncok összeírásával foglalkozó fejezeteit. A munkálat többi részét három kérdéskör köré rendezve vizsgálták meg. Előzetes véleményezésre az első egységet, mely az adó kivetésének és behajtásának módjával foglalkozott, Zsombory Imrének és Császár Sándornak adták ki. A megyei és városi pénztárak rendbe szedését tárgyaló részt Bezerédj György és Mukits Simon nézte át előzetesen, míg a katonaság elhelyezésével, élelmezésével és a katonai rendtartással foglalkozó fejezet gróf Keglevich Gáborhoz és Justh Ferenchez került. Az adóügyi albizottság által jóváhagyott alapelvek szerint

1 az adókivetésnél különös figyelmet kell fordítani a földművelésre és parasztságra, a föld termékeire csak mérsékelt adót szabad kivetni, arra kell törekedni, hogy az adórendszer segítse a mezőgazdaság virágzását. Az adózás ne terhelje a „szorgalmat", az iparban és a mezőgazdaságban is csak a tiszta jövedelmet adóztassák. Az egyes iparágakra csak akkor szabad adót kivetni, ha azok már virágzásba jöttek. Ne a várható, hanem a tényleges haszonra legyen az adó kivetve.

2 A Békés megyei szakaszküldöttség tagjai, Beliczay József, Karassiay István és Németh Antal 1832. január 14-én vetették papírra javaslataikat.

3 A javaslatokat Beliczay néhány ponton módosító észrevételekkel egészítette ki. Az albizottság az országos küldöttség munkáját áttekintve, általános alapelvként szögezte le: adót ezentúl csak fekvő vagyonra vessenek ki.

4 Éppen ezért a jövőben a lovakat, a szarvasmarhák és valamennyi lábasjószágot ki kellene hagyni az adóösszeírásból.

5 A választmány szerint ugyanis a felsorolt állatokat nem jövedelemforrásnak, hanem a földművelés és kereskedés eszközének kell tekinteni/' Ha az általuk 1 Fontos megjegyezni, hogy az 1827-es országos bizottság általában nem fogalmazott meg munkálkodása során alapelveket, így a jogügyi munkálatból is kimaradt - mint látni fogjuk - az 1791-es küldöttség által kidolgozott Előszó és az Alapelvek c. rész. 2 Vö. Barta 1964. 125. 3 A szakaszküldöttség és a megyei bizottság véleményét 1. BmL BVm 1832:1322. 4 Beliczay az I. szakasz 5. §-hoz a következő megjegyzést fűzte: „hogy ennekutána az urbariális földökön tartandó lábosjószág többé, a megyék dicationalis könyvébe consideratióba nem jővén, a teher a föld mennyisége s qualitása után mérsékeltessen." 5 Az összbizottságban is felmerült az az elképzelés, hogy az igásmarhát, borjút és csikót ne vegyék fel az adótárgyak közé, a javaslat azonban kisebbségben maradt (1. Barta 1964. 246.). 6 Bihar megye küldöttsége azt kifogásolta, hogy az esztendős borjúk és üszők az adóösszeírás tárgyává tétettek. Véleményük szerint az adónak nem a valamiből remélhető haszon, hanem egyedül